Újraindult a munka. Csak öt napot hagytam ki, de már ennyi idő alatt is változtak a szabályok, úgyhogy reggel néhány újdonsággal köszöntöttek, amik amúgy jól jöttek ki a melóra nézve. Két osztálytársammal dolgoztam együtt, és jó tempóban haladtunk, klassz nap volt. Bár azt el kell mondanom, hogy szombat reggel óta 6 órát aludtam (plusz egyet bóbiskoltam egy film alatt), így aztán volt néhány apróbb holtpontom. Mindegy, kitartó voltam, és ment minden.

A szombati grillbulim nagyon jól sikerült. Szerintem legalábbis minden úgy ment, ahogy mennie kellett, időben elkészültem a süteményeimmel, sikeresen kitakarítottam a szobámat, meg minden mást, és még elegendő számú kerti széket is sikerült begyűjtenünk, hogy kiegészítsük kicsit a mieinket a szomszéd darabjaival. Meglehet, hogy a mennyiségeket illetően kicsit túlzásba estem. Nagyon sok kaja volt, a húsnak még csak a fele sem fogyott el, és a sütiket is épphogy csak megettük. Meg rátukmáltam az emberkékre, hogy vigyenek haza belőle. A chipsek meg a sós-édes nasik viszont olyan tömegben halmozódtak fel a konyhánkban, hogy nem tudtam eltüntetni őket, még úgy sem, hogy éjfélkor konkrétan tele volt az ágyam mindenféle egészségtelen kajával. (Még mindig van egy nagy kupac bontatlan a konyhában.)
A társaság jó volt, őszintén remélem, hogy mindenki jól érezte magát. Sokat nevettünk, activityztünk, ami vicces volt, mert mindenki összevissza ordibált meg kacagott a hülyeségeken. Olyan rajzokat alkottunk, hogy komolyan... Arra nincsenek is szavak! Később csaptunk egy apróbb karaoke-partit (több mint tíz ember a szobámban - veszélyes, de vicces. Szerencsére nem tapostuk össze egymást. Haha.), aztán csárdásoztunk egyet az udvaron, fáztunk, bejöttünk, ettünk, ilyesmik. Hosszú beszélgetések, a maradós társasággal egy átvirrasztott éjszaka, sok-sok szóval és röhögéssel. Megpróbáltunk megnézni egy horrorfilmet, de sajnos annyira viccesnek találtuk, hogy inkább kikapcsoltuk. Másnap pedig... Röhögőgörcsök, folyamatosan. :)

Ötletek a rendezéshez:
Valahol azt olvastam, hogy nem szabad túlzásokba esni. Mármint a takarításra vonatkozóan, merthogy senki sem fogja kihúzni a szekrényedet, hogy megnézze mi van mögötte. (És ezt nem azért mondom, mert oda minden fölös cuccot be lehet dobálni!!!) Aztán jó, ha találsz ki programokat, ha netán valamiért nem tudnátok mit kezdeni magatokkal. Én gyűjtöttem ki játékokat, de végül olyan jót beszélgettünk, hogy az activityn meg a karaokén kívül mást nem is csináltunk. Tölt le zenéket, úgy, hogy nagyjából mindenkinek legyen az ízléséhez való szám. Persze ez aligha teljesíthető, de gondolj csak bele, mennyire jó érzés, ha felcsendül valami, ami ott pihen a saját lejátszási listádon is, és meghallgathatod a barátaiddal. Nem beszélve arról, hogy tudod a szövegét, ismered stb. Olyan embereket hívj, akikkel biztosan jól elleszel. És akik egymással is ellesznek. Kerülendő a túlzott klikkesedés, az nem szokott jól elsülni. Engem legalábbis zavar, ha valaki folyamatosan külön ül, nem beszélget a társasággal, és mindent máshol csinál, esetleg nem száll be a játékba stb. Gondolj a sofőrökre, ne csak piás játékok legyenek a tarsolyodban. És aztán... Mosolyogj, élvezd, légy vidám meg egyéb hippis cuccok.
(És talán úgy alakíts, rendezkedj, hogy be tudjátok kapkodni a cuccokat eső esetén. Kicsit kínos és szomorú, ha a sok finomság véletlenül megázik. Vagy nem tudtok hová menni, ha leszakad az ég. De ez csak tipp.)
 

Gondoltam, megosztom veletek a szombati menüt is, ha netán valaki ihletválságban szenvedne sütés-főzés terén, akkor segíthessek:

Bundás virsli
Egyáltalán nem bonyolult. Kinyújtott leveles tésztát vékony csíkokra vágunk, majd betekerjük a virsliket. Kis tojással megkenjük, sajtot szórunk rá, és megsütjük. Nagyon egyszerű kaja, és finom is. Na meg gyorsan elkészíthető. :)

Sajtos rúd
Ez ugyanaz, csak ne csavarjuk virslire a tésztát, hanem kis csíkokat megszórunk sajttal. Én tettem rá lenmagot is, nagyon finom, ajánlom nektek is!
Tipp: a változatosság kedvéért fel is tekerhetitek, és akkor sajtos csigákat kaptok. Nagyon cukik.

Burek
Kinyújtott levelestészta a tepsi aljára. Sós túrókrémbe két réteslapot beleszaggatunk, elkeverjük, majd újabb két-két réteslapot megtöltünk ezzel a túrós masszával és feltekerjük, mintha sima almás vagy túrós lenne. Szorosan egymás mellé pakoljuk őket a levelestésztán, majd a tetejére is teszünk egy lapot. Jól megszórjuk sajttal. Isteni :)
Tipp: A lenmag itt is jó választás.

Muffinok
Hát, muffint mindenki tud csinálni: liszt, cukor, tej, olaj (van aki margarinnal csinálja, de én lerendezem egy deci olajjal, nagyon jó állaga lesz vele) és tojás. Keverés, esetleg kakaópor (az ízesítetlen, cukrozatlan fajtából, persze), és ha szeretjük a gyümölcsös dolgokat, szórhatunk bele apró darabokat. Én kipróbáltam körtével. Szerintem klassz lett. :)
Igazán csodálatos látvány, amikor a csokis kis muffinok teteje bereped, és olyan... Megköveteli, hogy beleharapj kinézete van. Amúgy tálalásnál el lehet szakadni a hagyományoktól, és feldobni egy kicsit a sütit. Abus egyszer küldött nekem egy képet, amin borzasztóan jól néztek ki ezek a kis cukiságok, úgyhogy eldöntöttem, hogy most kipróbálom. A lényeg a következő: az egymás mellé pakolt darabok tetejére teszünk egy-egy gombóc vaníliás fagyit, aztán megszórjuk őket valamilyen cukordarabos cuccal. Én sima csokisat választottam, de lehet színes kis golyókkal, teljesen mindegy, mindenhogy jól néz ki.
Tipp: Ne vedd ki hamarabb a fagyib a fagyasztóból, hogy kicsit megolvadjon, inkább szenvedj meg vele kőkemény formájában, ugyanis igen könnyen lecsúszik a szép muffinjaid tetejéről, ha nem elég szilárd. És akkor az egyik barátod tenyerében köt ki. Ami vicces ugyan, de mégis élvezetesebb kanállal enni.

Bountytorta
Kókuszos finomság, szinte mindig bejön. A tésztája nagyjából olyan, mint egy sima csokis piskóta, csak tegyél bele egy kis kókuszreszeléket. És sok kakaóport, hogy jó barna legyen! A krém pedig. Nos, a krémen változtattunk anyuval, és őszintén szólva sokkal jobb lett, mint amire számítottam. Nem csak tejszínnel meg ilyesmivel csináltuk. Kifőztünk egy vaníliapudingot, azt bekevertük a kókuszreszelékkel, úgy, hogy megfelelően édes legyen, majd tejszínből készítettünk házi tejszínhabot, és ezt a két masszád összekevertük. Így fehér is lett (mert a bounty esetében ugye ez fontos), kókuszos is, édes is, és baromi finom is. A piskóták közé kell kenni ezt a krémet, leönteni csokival, aztán benyomni a hűtőbe. Tálaláskor a tetejére is szórhatunk egy kis kókuszt, nagyon jól néz ki. És csak annyit vigyünk, amennyi elfogy, ugyanis nem bírja sokáig a meleget. Eg bizonyos idő után a tetők leszaladnak a krémen. :D

És...

Sajttorta
A világ legfinomabb, legcsodálatosabb, vitathatatlanul győztes süteménye, ami olyasfajta boldogságot hordoz az összeérett sajtmasszájában, hogy az szinte szavakban leírhatatlan. A neten nagyon sok variáció megtalálható, a z Original New York Cheesecake az igazi, mindenképpen azok közül válogassatok. Zabkekszes alap (már jól kezdődik), mely nálam két csomag mini zabkekszet és 10-15 dkg (inkább 10) olvasztott margarint jelent. Ezt kicsit elő kell sütni, mielőtt leöntjük a krémünkkel. Aztán a töltelék, a lényeg, a gyönyörűség. Nagyjából 800 gramm sajtkrémből össze lehet hozni egy tisztességes darabot, én legalábbis annyival számoltam, azt hiszem. Tudni kell, hogy az eredeti, igazi sajttorta a hazájában és a nagy fanatikusok konyhájában Philadelphia krémből készül. Én ezt egy doboz Mascarpone formájában kompenzálom, valamint kiegészítem egy doboz sajtkrémmel, vajkrémmel, valamint két tubusos sajtkrémmel, hogy változatos legyen, és sok ízt dolgozzak össze. 4 tojással készítem, de hallottam már 3-ról és 5-ről is. Meg olyanról is, hogy az ötödiknek csak a sárgája kell. (Szegény fejérje :( ) A következő a cukor. Másfél bögrét írnak az amerikai oldalak, annyi pont megfelelő, és ha tehetitek, barnával csináljátok, mert szerintem úgy sokkal finomabb. Bár fehércukorral se sok a különbség. Lehet, hogy csak én vagyok túl nagy barnacukorfan. Kell még két-három kanál liszt, illetve reszelhettek bele citromhéjat, az sokat dob rajta. Aztán öntés, és sütés, jó egy órán át. Akkor van készen, amikor a szée elválik a tepsitől, de a közepe még remeg egy kicsit. Nem kell aggódni (én is megijedtem, hogy most mi lesz), a hűtés során össze fog állni, és teljesen megszilárdul minden kétséges ponton. Van még néhány tipp, amit a sütéssal kapcsolatban olvashatunk a neten, melyek olyan problémák elkerülésére szolgálnak, mint például egy szép kis repedés a tortánk tetején.
1. Azt mondják, ha vizet teszünk alá, a probléma kiküszöbölhető.
Én még nem próbáltam ki, de ki tudja. Talán beválik. Egyébként nem olyan nagyok ezek a repedések, szóval simán eltakarja őket egy kis szósz, vagy ilyesmi. Rengeteg variáció van, tessék kreatívnak lenni! Karamell, málna... csak hogy a leggyakoribbakat említsem.
2. Óvatosan keverjük el a masszát, ne mixeljük agyon.
3. A tetejére kenhetünk egy tejfölös-cukros réteget. Ez is segíthet.
4.Van, aki két fázisban süti.
5. Vékony, ropogós tészta!
Kicsit nyomkodjátok fel a tortaforma oldalára is, hogy ne csak alulra jusson belőle. Úgy az igazi, én azt mondom. :D
6. Hűteni, hűnteni, hűteni. Akár egy teljes napon át. Mert akkor összeérnek az ízek.
 

Ez nem az enyém (természetesen), de valahogy így néz ki. Ugye, milyen szép? És az íze... Tényleg használjatok gyümölcsöt! Az mindent szebbé varázsol. Ebben az esetben mégszebbé :)

 

Ezen kívül csirkemell volt (finom pácokat lehet csinálni), töltött gomba valamint két fajta saláta a vega vendégeimnek (és mindenki másnak is, de főleg nekik.) Egy padliszánkrémes, meg egy francia salátára emlékeztető, mely amúgy isteni volt. Szerintem.

 

Szóval volt mit enni, én pedig két nap alatt kiélhettem a kulináris vágyaimat, és kreatívkodhattam ész nélkül, lisztes kötényben, nyakig krémesen és eszméletlenül boldogan. Szeretek másoknak sütni. Meg főzni. Meg bulit csinálni. Igazából az egészet piszkosul élveztem, imádtam házigazda lenni, üdítőt hozni és süteményeket előkapni a hűtőből.

 

xoxo, Emmlyl

A gimnáziumi végzős év mindenféle szempontból zsúfoltnak számít, pláne, ha az ember teljesíteni is akar. Akik túlélték (elég sokan, hála az égnek), azt mondják, elröppen, mintha csak egy útszéli kismadár lenne. Pláne az első félév, mely félévi jegyekért való küzdéssel, táncpróbákkal, szervezéssel és egy rakat egyéb teendővel van fűszerezve. Természetesen a fénypont a szalagavató. A lányok többségének menedékhelye, a habos-babos álom, a tiarák meg a fodros ruhák, és az a sok-sok magassarkú cipő. S hogy mi lesz belőle? Nos, alapvetően nem tartom magam pesszimistának, de nekem olyasmiket suttog a rettegett jövő, mint például diéta, edzőterem (ki tudja mikor, de időt kell szakítani rá), sírás, megvígasztalódás, és emiatt egy újabb diéta. Mert az életnek lételeme a körforgás, ugyebár. :D

És ezt most csak és kizárólag a tanulság miatt írom.
Nincs túl sok tapasztalatom, és esküszöm, abban a hiszemben éltem (nem egyedül!!!), hogy bőven elég lesz a ruhámat mondjuk, néhány hónap múlva, esetleg valamikor október elején kiválasztani, mert miért szaladgáljak korábban. Nos, ha vannak még hozzám hasonlóan gondolkodó emberek, üzenem nekik, hogy ne legyenek. Mivel tegnap egy rendkívül bölcs tanács következtében elindultunk ruhanézőbe, és az első két helyen a)nem volt jó a kiszemelt ruha b)már lefoglalták az előre feltételezett dátumra. Aztán a harmadikban... Nos, ezt hiszem, az volt a legtisztességesebb hely, már ami a méretre szabást és a próbálás folyamatát illeti, meg a ruhák számát persze. Egy egész emeletnyi választék volt, nekünk meg kellett mondani, milyenek az elképzeléseink, aztán sorban hozták nekünk a fülkébe a lehetséges gyönyörűségeket. Így történt hát, hogy hamarabb lett ruhám, mint táncpartnerem. Nem tudom, ez mennyire egyedi eset, de most meglehetősen különlegesnek érzem magam. :D Az meg, hogy végül is fogok-e táncolni... Nos, erről talán majd egy későbbi bejegyzésben.

Egyébként a héten hatalmas készülődések között telnek a napjaim. Persze fokozatosan lendülök bele a dologba (hiszen most is itt ülö, és írok, miközben épp csak végeztem a szobám kitakarításával), holnap már teljes gőzzel pörögni fogok a szombati grillpartim előkészítésében. Remélem, sikerül egy igazán klassz délutánt összehoznom a barátaimnak. Na meg persze finom sütiket sütnöm. Szurkoljatok!
 

xoxo, Emmlyl

Semmi pénzért nem vennék fel tiarát. :D De egy ilyet el tudnék viselni, mert ez aranyos, természetes, meg szerintem egy egészen kicsikét hippis is. Mármint olyasfajta hippis, mint amilyen én vagyok :D Na, értitek. 
Szóval bulis lenne ebben flangálni a táncosok között, mint valami elvarázsolt tavasztündér, aki az óvodai farsangról maradt vissza. Persze ez csak ártatlan fantáziálás...

Szóval az augusztus rettentően gyorsan telik. Olyan, mintha csak egy másodperce hagytuk volna magunk mögött a júliust, s lám, már 9-e van. Nem is tudom, hogy most legyek boldog, folytassam csak úgy simán, vagy mégis mit kezdjek magammal, de ez általában úgy is a pillanatnyi világfájdalmamon avagy boldogságomon múlik, szóval kár lenne előre kitalálni.

Egyébként biztosan nagy szerepe van a munkámnak az időérzékem megrontásában. Az elmúlt héten ugyanis cseppet sem unatkoztam, dolgzoni jártam, napi nyolc órában. Igazából rettentően élvezem, bár tény, hogy hozzá kellett szoknom a helyhez, a vezetőkhöz, mindenhez. Ami azt illeti, korábban kelek, mint suliidőben - és ez nagy szó. Na meg aztán haladni kell rendesen, de hát azért kapom a fizetésem, hogy rendesen dolgozzak, nem igaz? Semmi értelme nem lenne lajhártempóban haladni (sajnos vannak páran, akiket nem nagyon érdekel a dolog, és folyton fáradtak), mert egyrész hamarabb kapok új feladatot, ha normálisan megcsinálok mindent, másrészt miért hátráltatnám a főnökömet azzal, hogy tötymörgök? Egy munkahely azért nem játszótér. Amúgy meg tök jól ki lehet kapcsolni közben. Valamelyik nap még élni is hatalmas teher volt reggel, annyira kikészítettem magam előző este lelkileg, és miután megkezdődött a munkaidő, körülbelül délbe jutott először eszembe, hogy amúgy én ma rettentően depis vagyok. Na, szóval ez a helyzet. :D

Most járok az Insanity második hetének a végénél. Még hullafáradtan is nekiálltam tornázni minden nap, mert belül nagyon vágytam rá, még akkor is, ha fizikai készleteim kimerülni látszottak. Nos, ami azt illeti, bedobtam két kávét, és utána legalább kilencig vígan kibírtam. Próbáltam tanulni is egy kicsit, bár nem kifejezetten mondhatnám, hogy túlzásba vittem, azért beindult a mindent helyreállító gépezetem. Remélem, jó oldalra billenti a dolgaimat - vagy legalábbis egy részüket. 

xoxo, Emmlyl

Hát augusztus van. Egy részem mérhetetlenül örül, ugyanis ez az egyik kedvenc hónapom, míg egy másik visítva, kétségbeesett ábrázattal rohangál körbe körbe, riadóztatva a közelgő nagy veszélyekre. Szó mi szó, elég sok dolgot terveztem a maradék 30 napra és hát eléggé igyekeznem kell, hogy minden úgy alakuljon, ahogyan szeretném:
Össze kell egyeztetnem a munkát a tanulással, amit muszáj megkezdenem, ha nem akarok a vártnál is súlyosabb idegállapotokba kerülni a tanév közben. El szeretnék olvasni még néhány könyvet, mert erre nem lesz kifejezetten sok időm. (A kötelezőkről nem is beszélve, amik még mindig ott állnak a sorban, de sehogy sem akarnak előrébb lépni a listán. Ennek bizony az újra meg újra felbukkanó csodálatos - vagy éppen sajnos kevésbé megragadó, de galád módon annak tűnő - történetek az okai. Igazságtalanság. Hah!) Ténylegesen, szó szerint visszalendülnöm a diétámba, mert a torna ugyebár, önmagában sajnos nem számít annyit, hogy az esetemben elég legyen. Ó, és le kell küzdenem a bugyuta, újdonsült társaimként feltörekvő félelmeimet, és előtérbe helyezni az erősebbik felemet, mert őt sokkal jobban szeretem mint ezt a mostanit. Nem beszélve arról, hogy vele sokkal könnyebb az élet egy ilyen kiszámíthatatlan, vagy éppen túlságosan kiszámítható világban. Kinek hogy. 

A legfontosabbak mellett persze akadnak olyan ötleteim is, amikre tudom, hogy nem lesz időm, és azt is, hogy ha mégis szakítanék rájuk, az abszolút fölösleges lenne. Mármint a nagy egészhez viszonyítva, természetesen. Na, ennyit rólam. Kitalálok valami kevésbé személyes dolgot a folytatásban. Addig is...

xoxo, Emmlyl ;)