Szóval az augusztus rettentően gyorsan telik. Olyan, mintha csak egy másodperce hagytuk volna magunk mögött a júliust, s lám, már 9-e van. Nem is tudom, hogy most legyek boldog, folytassam csak úgy simán, vagy mégis mit kezdjek magammal, de ez általában úgy is a pillanatnyi világfájdalmamon avagy boldogságomon múlik, szóval kár lenne előre kitalálni.

Egyébként biztosan nagy szerepe van a munkámnak az időérzékem megrontásában. Az elmúlt héten ugyanis cseppet sem unatkoztam, dolgzoni jártam, napi nyolc órában. Igazából rettentően élvezem, bár tény, hogy hozzá kellett szoknom a helyhez, a vezetőkhöz, mindenhez. Ami azt illeti, korábban kelek, mint suliidőben - és ez nagy szó. Na meg aztán haladni kell rendesen, de hát azért kapom a fizetésem, hogy rendesen dolgozzak, nem igaz? Semmi értelme nem lenne lajhártempóban haladni (sajnos vannak páran, akiket nem nagyon érdekel a dolog, és folyton fáradtak), mert egyrész hamarabb kapok új feladatot, ha normálisan megcsinálok mindent, másrészt miért hátráltatnám a főnökömet azzal, hogy tötymörgök? Egy munkahely azért nem játszótér. Amúgy meg tök jól ki lehet kapcsolni közben. Valamelyik nap még élni is hatalmas teher volt reggel, annyira kikészítettem magam előző este lelkileg, és miután megkezdődött a munkaidő, körülbelül délbe jutott először eszembe, hogy amúgy én ma rettentően depis vagyok. Na, szóval ez a helyzet. :D

Most járok az Insanity második hetének a végénél. Még hullafáradtan is nekiálltam tornázni minden nap, mert belül nagyon vágytam rá, még akkor is, ha fizikai készleteim kimerülni látszottak. Nos, ami azt illeti, bedobtam két kávét, és utána legalább kilencig vígan kibírtam. Próbáltam tanulni is egy kicsit, bár nem kifejezetten mondhatnám, hogy túlzásba vittem, azért beindult a mindent helyreállító gépezetem. Remélem, jó oldalra billenti a dolgaimat - vagy legalábbis egy részüket. 

xoxo, Emmlyl