Ha hiszitek, ha nem, két teljes hónapot kibírtam egyetlen rágó nélkül. Most, hogy végre március van, hihetetlenül élvezem, hogy sikerült betartanom a fogadalmamat, és a megvonás után újra rágcsikálhatok. Ami a kávét illeti, szerintem alsó szinten koffeinfüggő vagyok, de hát mindenkinek vannak hibái. Szóval, ez van.

Végigcsináltam a T25 bétáját, és a héten újrakezdtem az Insanity-t. Akárhogy is, nálam ez a nyerő, egyszerűen semmi sem üti ki az első helyről, szóval harmadik alkalommal is nekivágok. Aztán meglátjuk, mi lesz. A diétámat illetően volt néhány kilengésem mostanában. Ez nem azt jelenti, hogy eszeveszettül zabáltam, hanem inkább valami olyasmit, hogy néha olyannal is kényeztettem a hasikámat, amivel nem kellett volna. De azért igyekszem teljesen visszarázódni. Csak most nem olyan könnyű, mint szokott lenni. Úgy általában semmi sem olyan "könnyű", és addig biztosan egy helyben toporgok, amíg ezen nem tudok túl lépni, szóval valahogy meg kell oldanom. Nem a nehézségekkel, vagy a kihívásokkal van bajom. Én imádom őket. Azt hiszem, hogy bennem, belül van valami, amit nem tudok átugrani, és ez nyomaszt egy kicsit.

 

Egy csomó dologról tudnék írni, annyi minden kavarog a fejemben! Mégis totálisan megnémultam mostanában, így aztán akárhányszor ideültem, hogy írjak egy bejegyzést, nem lett belőle semmi. Ma pedig nem tudom, mivel kéne kezdenem, hogy kéne felépítenem, csak hogy ne legyek túl csapongó, ne legyen zavaros, amit írok. Azért megpróbálkozom. Mondjuk, szépen sorban.

 

Valamelyik héten folytattam a Teen Wolfot. Még tavaly kezdtem el, de valahol az első évad derekán meg is untam, nem voltam oda érte. Most kapott még egy esélyt, mert nem volt mit néznem, és a neten keresgélve megint ráakadtam. Végigüszködtem az első évadot, aztán elkezdtem a másodikat, és a földig esett az állam. Nem vagyok szakértő sorozat téren, csak néhányat láttam, de akárhogy is gondolkodok, két évad között ekkora különbségre nem emlékszem. Szerintem nagyon sokat javult úgy összességében, és ennél már csak az jobb, hogy nem kezdett lefelé száguldozni a színvonal. Megemelték, és fenn is tartották. Szerintem legalábbis.
Szóval, lényeg a lényeg, a második tizenkét rész úgy szó szerint elvarázsolt. A harmadik szó szerint levett a lábamról, a negyedik pedig... hát, az meg már valahol beteges függőséget okozott nálam. Természetesen elködösült a szemem (betegesen szeretem Stilest), ami egy ilyen sorozat esetében nem meglepő, mivel akárhogy is nézzük, egész sok... hm... mondjuk úgy, hogy helyes szereplő van benne sok szexi jelenettel és kockás hassal meg fekvőtámasszal meg aranyos mosollyal amitől nyakig nyálas leszek. Hétfőn jön az új rész, már alig várom! Nagyon szurkolok Lydiának meg Stilesnak, csak mert szerintem ők összetartoznak, és pont. Bár kétlem, hogy ebben a harmadik évadban annyira összekeverednek, hogy az több legyen, mint barátság, tényleg remélem, hogy a negyedikben végre sor kerül rá.

 

Ha már Lydiánál tartunk, imádom a haját. Nagyon-nagyon tetszik a színe, és komolyan fontolgatom, hogy a következő színváltásomnál megpróbálkozok egy ilyen árnyalattal. Egyelőre még tartok a hajfestéstől, szóval várok vele, de előbb-utóbb úgy is varázsolnom kell valamit a tincseimmel, mert kezd katasztrofális színvilágban tündöklő lenni a frizurám. És ez határozottan zavar.

 

Kijött az új Fray album, a Helios. Őrületesen jó, imádom! Már nagyon vártam, hogy végre meghallgathassam, így amikor sor került rá, körülbelül négyszer mentem végig rajta. Ha nem többször. Azt azért nem mondom, hogy lekörözi az első vagy a második albumot, de ezt valószínűleg csak azért érzem így, mert azokhoz a számokhoz érzelmileg is kötődöm. És ugyebár, ha egy dallamtól végigfut rajtad a hideg, mert olyan dolgokra emlékeztet, amik akkor is szépnek tűnnek, ha néha fájdalmas rájuk gondolni, akkor azt nagyon nehéz lekötődni. De talán ezekkel a számokkal is hasonló lesz egyszer a helyzet.

Ed Sheerantől február hetedikére ígértek új lemezt (több helyen is olvastam ilyesmit), de tévesnek bizonyult az infó. Biztos, hogy lesz, csak még fogalmam sincs mikor. Pedig nagyon szeretném már hallani, mert borzasztóan kíváncsi vagyok rá.

Ma pedig meghallgattam Lea Michele albumát. Szerintem király lett, bevallom, nem számítottam ilyen jóra. Bár néhány számot már korábban meg lehetett találni a youtube-on, és azok bekerültek a gyakran hallgatott listámra, nem hittem, hogy a többi is hasonlóan tetszeni fog. És még is. Pedig annyira nem vagyok Lea rajongó, inkább olyan semleges.

 

 

 

Egészen sokszor voltunk mostanában moziban. Megnéztük a Műkincsvadászokat, a Könyvtolvajt és a héten láttam a Téli mesét is. Ha engem kérdeztek, egyértelműen a Könyvtolvaj a nyerő a három közül. Nagyon tetszett, a végére valószínűleg a fejemből előbújható testnedvek mindegyike megtalálható volt a pólóm gallérján. ha egyedül lettem volna, tuti, hogy hangosan ordítottam volna, meg csapkodtam volna, vagy valami ilyesmi, de mivel társaságban ilyesmit azért mégsem tehet az ember, visszafogottan szipogtam, és azt hittem, hogy akkor most rosszabb már nem lehet. Dehát aztán mégis lett. A másik két film is jó volt, annyira különböző, hogy nem is tudom kiválasztani, melyik tetszett jobban. Egyik sem kifejezetten az én filmem, de egynek mindenképpen elment.

 

És végül, a legfrisebb. A héten elolvastam Veronica Roth disztópikus trilógiájának első két részét, A beavatottat, és A lázadót. Nagyon szeretnék jó sokat írni róluk, de annyira friss az élmény, hogy egyelőre magamban tartom. Megvárom, hogy kijöjjön az első részhez tartozó film, és együtt írok majd róluk. Aztán nagyon reménykedem, hogy kihozzák a könyvhétre A hűségest, mert borzasztóan kíváncsi vagyok rá. Akkor jön a Csak lélegezz! folytatása is, szóval nagyon sok olyan kötet jelenik meg a közeljövőben, amire kíváncsi vagyok. Ráadásul nemrég került polcokra az új Leiner Laura könyv is, amiről csupa jót olvastam. Még ki kell találnom, melyikeket veszem majd meg. Nehéz döntés lesz, de meg kell hozni valahogy.

 

 

 

xoxo, Emmlyl

 

Miután az elmúlt másfél hónapban többször huppantunk bele a mozi piros üléseibe, mint a tavalyi év második felében összesen, időszerűnek tartom, hogy meséljek kicsit az élményeimről.
A várható filmek listáján szétnézve rengeteg olyat találtam, melyet mindenképp nézésre érdemesnek tartok, és miután a saját listám majdnem teljesen megegyezik a mozi kínálatával, úgy összességében, simán kijelenthetem, hogy erőteljesen javuló tendencia figyelhető meg a vásznon. Szerintem legalábbis.

Elpuskázva

Szilveszter előtt egy nappal tettük meg az utolsó mozilátogatásunkat 2013-ban, és ezt a filmet választottuk. Nagyon klassz, nevetős esténk volt, szerencsére nem csalódtam, pontosan valami olyat kaptam, amit az előzetes alapján vártam. Nagyon nagy Így jártam anyátokkal fan vagyok, vagy inkább voltam, és mivel megrögzött Barney&Robin drukkerként éltem meg mind a nyolc évedot, meg a kilencedik már megjelent részeit, Cobie Smuldersnek nagyon örültem. Halálra röhögtük magunkat, Chriss Patt karaktere valami fenomenális volt a gyerekekkel meg az összes hülyesgével együtt. A fuldoklás tetőpontja egyértelműen a per utáni jelenet volt, ahol nyilatkozott a TV-nek. Aki látta már, tudja, miről beszélek.

Eredeti filmcím: Delivery Man

Műfaj: Vígjáték, Dráma

Játékidő: 103 perc

Bemutató ideje: 2013/12/19

Korhatár: 12

Rendező: Ken Scott

Főszereplők: Vince Vaughn, Britt Robertson, Cobie Smulders

Ország: USA

Év: 2013

Értékelésem: 8/10

A film előzetesét ezen a linken megtekintheted.

 

Jack Ryan - Árnyékügynök

 

 

 

 

 

Ryan a barátai és szerettei szemében csak egy a sok New York-i banki elemző közül, de titokban már évek óta a CIA-nak dolgozik. Eredetileg azért vették fel, hogy globális gazdasági adatokat rágjon át, de amikor rábukkan egy aprólékosan kidolgozott tervre, amelynek célja az amerikai gazdaság megroppantása és globális káosz kirobbantása, akkor kiderül, hogy csak ő tudja megakadályozni ezt a terrorakciót. Így teljes jogú ügynökké avanzsál, és máris a gyanakvás, az átverések és a halálos veszedelmek világában találja magát. Ezért aztán kénytelen szófukar felettese, mit sem sejtő menyasszonya és egy briliáns elméjű orosz oligarcha között lavírozni, és kénytelen szembenézni egy új valósággal, ahol senkiben sem lehet megbízni, ám milliók sorsa függ attól, hogy rátalál-e az igazságra. A gyújtózsinór ég, és Ryannek mindenki előtt kell járnia egy lépéssel a halálos versenyben.

Január egyik vasárnapján összeszedtük minden spontaneitásunkat, és délben elhatároztuk, hogy megnézünk valamit este. Eredetileg a Wall Street farkasát szerettük volna, de a buta buszok miatt nem jött össze, szóval ez maradt.
Én imádom Chris Pine-t, szóval szerintem az egész film alatt boldog voltam. :D Olyan szép szemei vannak! Meg hát a genetika úgy összességében elég kedves volt vele, szóval mit ne mondjak, kellemes látványt nyújtott. Meg aztán ott volt Moszkva, a csodás épületeivel, az orosz akcentussal... Hát, ez a kilátás azért nem semmi, nem igaz? Valami ilyesmire gondolok:

Csorgasd a nyálad, drága barátném! <3

Az ilyen filmeknél általában elég könnyű kitalálni, hogy mi lesz a befejezést illetően, de ettől függetlenül izgalmas volt, tetszett. Szerintem megéri megnézni, én nagyon élveztem!

A Wall Street farkasa

A pénz sosem elég. Jordan Belfort (Leonardo DiCaprio) becsületes tőzsdeügynökként kezdte pályafutását, de az amerikai álom őt is utolérte. A 80-as évek végére az egyik legnagyobb brókercég tulajdonosa lett, 26 évesen heti 1 millió dollárt keresett. Az idáig vezető út azonban korrupcióval és tisztességtelen üzletekkel kikövezett csábító hullámvasútnak bizonyult.
Mert minél nagyobb volt a kísértés ő annál többet akart, mit sem törődve az illegális üzelmekkel és a nyomában loholó FBI ügynökökkel. Még több pénz, még több hatalom, még több nő és megint még több pénz: ez Jordan életfilozófiája. És hogy a szerénység egy túlértékelt erény. Jordan és falkája azt sem tudták mit kezdjenek az illegálisan megszerzett milliárdokkal, de vajon a jéghegy csúcsáról merre vezet az út?
 

Nagy dilemmában voltunk, hogy erre, vagy az Amerikai botrányra váltsunk jegyet, de végül Dicaprio mellett döntöttünk. (Amúgy valószínűleg nemsokára megnézzük a másik filmet is, szóval ez csak ilyen "Melyik legyen előbb?" jellegű bizonytalanság volt.) Én már nagyon-nagyon kíváncsi voltam, bár kicsit tartottam attól a három órától... Azért ez rengeteg idő. Az utolsó egy órában már alig tudtam mit kezdeni magammal, szóval ha nem lett volna jó, nem is tudom, hogy bírtam volna ki.

Azt előre megmondom, hogy egészen másra számítottam. Valami viccesre, aminek a pénz áll a középpontjában, meg minden. Ahhoz képest egészen durva dolgok voltak benne, egy részük komolyan hihetetlen, és már-már bitrányosnak mondható, mégis, ezek tették igazán nagy filmmé. Leonardo hatalmasat alakított, és miután itt és a Nagy Gatsby-ben is totálisan lenyűgözött, nagyon remélem, hogy végre kap egy aranyszobrot, mert piszkosul megérdemli. Úgy nézett ki, mint aki magába falta, belélegezte a karakterét, nagyon élethűen alakított, teljesen elhittem mindent. Nem az én világom ez a pénz, drog, alkohol és szexközpontú rendszer, de végig kíváncsian figyeltem. Őszintén szólva halvány lila gőzöm sem volt a befejezést illetően. Gondoltam arra, hogy valami nagy happyend kerekedik, aztán azt hittem, a főszereplőt kinyírják (mivel előzőleg ért már ilyen kellemetlen, nagyon gonosz, de mindenképpen szükséges meglepetés), vagy esetleg csak simán kikecmereg a gödörből, és éli világát.
Örülök, hogy megnéztük, annak pláne, hogy moziban, mert szerintem itthon nem lett volna ugyanolyan. Ha ilyen hosszú filmről van szó, sosem garantált, hogy nem török meg, és kapcsolom ki valahol, tök mindegy, mennyire tetszik. Sajnos hajlamos vagyok rá, ha egyedül bámulom a képernyőt.

Ha kíváncsi vagy rá, mindenképp próbáld meg, szerintem nem fogod megbánni. ha másért nem is, Matthew McConaughey daláért biztosan megéri. Düüdüüüm.bumbum.düdüüüm.bumbummmHAA
(Amúgy rejtély, miért írják főszereplők között, miután maximum tíz percig volt a vásznon.)

A zenében nincs helyes vagy helytelen, tudod? Csak minden egyéb a kettő között.

Csináltam egy februári toplistát azokból a dalokból, melyeket rongyosra hallgattam mostanában. Nálam szerencsére egész gyakran forul elő az ilyesmi. Különös úton rábukkanok egy dallamra, csinálok egy lejátszási listát, melyen csak az aktuális csoda szerepel, és addig hallgatom, míg rettegni nem kezdek, hogy megunom - ami amúgy elképzelhetetlen. Akkor szüneteltetem, hogy ne halványuljon el a varázs, és rábukkanok egy másikra, hogy az egészet elölről kezdjem.
Sokszor ugyanazt a dalt hallgatom, míg elolvasok egy könyvet, így ha később újra előveszem, nem csak a fergeteges, hiperventillálós érzések törnek fel bennem, hanem a szóban forgó könyv emlékei is felvillannak. Így például, akárhányszor csendül fel Ed Sheeran Little birdje, a lelki szemeim előtt minden alkalommal megjelenik egy smaragzöld, irtózatosan helyes időutazóhoz tartozó szempár.

Shattered- Trading yesterday

Miután az elmúlt hétvégén annyiszor hallgattam meg ezt a számot, ahányszor csak lehetett, úgy fair, ha ezzel kezdem. Épp fanmade videók nézegetésével ütöttem el a szabadidőmet, amikor rábukkantam, és azonnal szerelembe estem vele. Elsőkörben a két és fél perces változat vett le a lábaimról, aztán véletlenül összetalálkoztam a teljes verzióval, és szó szerint leolvadtam a székről. Imádom a bevezetőt, a dal felépítését, és a két szakasz közötti különbséget.

And I've lost who I am, and I can't understand.
Why my heart is so broken, rejecting your love, without, love gone wrong, lifeless words carry on.
But I know, all I know, is that the end's beginning.
Who I am from the start, take me home to my heart.

Give me love - Ed Sheeran

Ed Sheerant azóta szeretem, mióta először meghallottam ezt a számot. Fogalmam sincs, hogy jutott el hozzám, de totálisan elvette az eszemet. Ez az egyik dal a legek közül, borzasztóan sokáig hallgattam, és ha felraktam valami mást, elvonási tünetek jelenkeztek nálam, így muszáj volt visszahúznom a lejátszási listámra. Mindenféle feldolgozásban meghallgattam, zongorával, gitárral, csak aláfestéssel, acapella, ahány variáció csak létezik. Az azonban sosem volt vitás, hogy az eredetit senki sem múlhatja felül, mert olyan folyamatokat indít be, olyan érzéseket kelt bennem, amit lehetetlen utánozni. Ez tipikusan olyan dal, amit érezni tudok, ami szinte átölel, ha hallgatom. Bele tudok bolondulni, olyan energia van benne, annyira igaz, annyira valóságos. Az én fejemben pontosan úgy definiálódik a vágy, ahogyan ebben a melódiában benne van.

Give a little time to me or burn this out,
We'll play hide and seek to turn this around,
ALL I WANT IS THE TASTE THAT YOUR LIPS ALLOW...

Starlight tears

Ez megint nem egy kifejezetten boldog dal, pedig egyáltalán nem vagyok szomorú, vagy ilyesmi. Egyszerűen csak így jött össze. Ez még a koreai láz utóhatása, már ha lehet így nevezni. Közel sem volt kedvencem a Boys over flowers, de ha másért nem, hát ezért a dalért mindenképp megérte megnézni. Amúgy Lee Min Ho miatt alapból nem lehet rossz, de ez most nem tartozik ide, szóval nem kezdek beteges rajongásom áldozatáról áradozni. Khm.
Az előző a vágy volt, ez pedig az az igazi szeretet, vagy valami ahhoz hasonló. Lehet, hogy ez furcsán nyálasnak hangzik egyesek számára, de nem szántam annak, egyszerűen csak nem tudom jobban megfogalmazni.
Ami a legjobban megfogott, a szöveg volt. Jellemző, hogy kezdetben csak a refrén egy-két sorát értettem, miután szokásos módon csak ennyit énekelnek fel angolul, később azonban, amikor kutakodni kezdtem, megtaláltam az angol változatot, és azt hittem, megpusztulok, úgy imádtam. Szívem szerint az egészet bemásolnám, de igyekszem visszafogni magam, és csak a refrént leírni.

I will be waiting for you
Don’t care how long it may take
I will always be right here
When you need to laugh or cry

You let me know
When you are ready to love
And I will rush to your side
To sweep you into my arms

Amúgy van egy instrumental változata is, amit egészen sokszor hallhatunk a sorozatban (nekem legalábbis úgy rémlik). Hát, mondanom sem kell, az sem kegyelmezett meg nekem, úgyhogy addig kutattam, míg meg nem találtam a kottáját. Hála az égnek sikerült, így a közeljövőben megtanulhatom zongorán.

Perfect - Hedley

A Shatteredhöz hasonló úton találtam rá. Biztosan hallottam már korábban is, de most került be az erősen központi dalok közé. Nagyon tetszik a zene és a szöveg is, jó vele buszozni, aludni, írni, tanulni meg minden. Amúgy beállítottam csengőhangnak is, miután belebotlottam egy olyan változatba, amely pont jó, hogy erre csörögjek.

Drake - Hold on

Az az igazság, hogy ezt a számot néhány hónappal ezelőtt tettem fel végtelenítve, és hallgattam meg a létező összes feldolgozását. Mostanában nem csendült fel túl sokszor, de akartam hozni valami ilyesmit is, szóval legörgettem a Youtube kedvenceimet, és ezt választottam. Mivel most elindítottam, gyanítom visszajön a lázam, vagy legalábbis egy része, mert elég jól megy a jelenlegi hangulatomhoz.

I got my eyes on you
You're everything that I see
I want your high love and emotion endlessly
I can't get over you
You left your mark on me
I want your high love and emotion endlessly

Nyilván az eredeti az igazi, de van egy zongorás változat is, amit szerintem mindenképp megéri meghallgatni. Örülnék, ha sikerülne megszereznem a kottát hozzá. Szívesen megtanulnám ezt is...

xoxo, Emmlyl

Összességében egészen gyorsan eltelt ez a húsz nap az utóbbi bejegyzésem óta. Persze akadt néhány, amikor a suliban ülve csigalassúsággal mozdult odébb az óra mutatója, de végül is mindig kicsengettek valahogy. Lezártuk az első félévet, részemről egészen sikeresen, aminek nagyon örülök. Igazából azt hiszem, ez volt eddig a legnehezebb félévem, így aztán most először van valami olyasmi érzésem, hogy tényleg megdolgoztam érte. Igaz, ez nem jelenti azt, hogy nem lenne min javítanom a szokásaimat illetően, de az eddigiekhez képest valamivel jobb úton haladok. 
Arra gondoltam, összegyűjtök néhány könyvet, filmet, amiket most már tényleg el kell olvasnom, meg kell néznem. Írni fogok róluk egy bejegyzést, és aztán, ha valami nagyon megszállottá tesz, akkor kap egy saját posztot, amiben elmesélem a vele kapcsolatos fergeteges érzelmeimet. A téli szünet óta magamhoz képest rengeteget sorozatoztam, kiválasztottam néhány doramát, és végigizgultam őket.

Gondolkodtam rajta, hogy írok róluk, de kétlem, hogy mindről külön-külön hozok bejegyzést. Maximum valami összefoglaló típusú dolgot kreálok, megtömöm szebbnél szebb képekkel, brutálisanhelyesmindjártbelehalok mosolyokkal, meg olyan lefolyok a székről jelenetekről készített fotókkal. Csak mert sok korábbi esethez hasonlóan érzek, miszerint hiányos lenne a blogom néhány arc nélkül.

Miután sikeresen túléltem néhány halálos dolgozatot, rászántam magam az angol tanulásra. Ez az a dolog, amiben tényleg le vagyok maradva, és már szégyellem, hogy néha mennyire nem jut eszembe, mit is kéne mondanom vagy írnom. Aztán arra gondolok, hogy én tavasszal nyelvvizsgázni akartam, és...

Mivel szívem szerint elkerülném az ehhez hasonló kínos pillanatokat, de vizsgáznom muszáj, itt az ideje komolyabban belevetnem magam. Még azt sem mondhatom, hogy nincs kedvem hozzá, mert igazán szeretnék jól beszélni angolul, meg még egy csomó nyelven. Azt hiszem, inkább elveszettnek érzem magam. Nem tudom, hogy hol foltozzak, mivel kezdjem a tanulást, aztán mivel folytassam. Valószínűleg butaság az egész, az én hülyeségem, de most megpróbálok megküzdeni vele, csak egy kis bátorságot kell merítenem hozzá.

Szóval, bőven van mit csinálnom, valószínűleg a hétvégém is rendkívül eseménydús lesz. Tanulok majd a jövőheti dolgozatözönre, lerendezek mindent, aztán megpróbálok pihenni is. Remélem, azért lesz rá egy kis időm, és sikerül befejezn az aktuális könyvemet, hogy aztán mesélhessek róla. 

Na, ezt a képet kedvcsinálünak szúrtam be. Arra gondoltam, csináltatnom kéne egy ilyen pólót, hogy stréberré avanzsáljak, és sikeresen leérettségizzek mindenből. Félelmetes, hogy már csak egy évem és néhány hónapom van hátra... Talán tényleg fontolóra kéne vennem ezt a kis változtatást.

xoxo, Emmlyl