Már három év is eltelt azóta, hogy először hallottam erről a sorozatról, mégsem olvastam el soha. Az az igazság, hogy bepillantás nélküli következtetéseket vontam le az alapsztori hallatán: gyerekeket küldenek valami bezárt helyre, ahol meg kell ölniük egymást. És ez alapján úgy gondoltam, hogy ez nem az én könyvem. Aztán most kiderült, hogy mégis. Méghozzá nem is akárhogyan.

A bejegyzésem hemzseg a spoilerektől, mert muszáj kiadnom magamból az érzéseimet, ugyanis tegnap fejeztem be a harmadik kötetet, és most szómenésem van. Csak saját felelősségre olvass tovább!

Éhezők viadala - Hunger Games

Itt van nekünk egy lány a Tizenkettedik körzetből, melyet akár a világ végének is nevezhetnénk, ha csak Panemben gondolkodunk, hiszen mióta a Tizenharmadik 74 évvel korábban a földdel vált egyenlővé, ez a Kapitóliumtól legmesszebb elhelyezkedő terület. Az emberek többsége szegény, Katniss, főhősnőnk is egy olyan család tagja, melynek számos problémával kell szembenéznie a szénpor által beszürkített mindennapokban. Édesapját elveszítette egy bányarobbanásban, a testvére, Prim egy ártatlan kislány, az édesanyja pedig majd' belehalt maga is az apa eltávozásába, és csak nehezen sikerült felépítenie magát a sajnálatos esemény után. Ezt megsínylette nagyobbik lányához fűző kapcsolata is, olyan heg ez, mely végig megmutatkozik a trilógia során. Katniss magára vállalta az eltartó szerepét, vadászni jár a kerítésen túl elterülő erdőbe - ami egyébként szigorúan tilos -, szoros barátságban áll ezzel a másik fiúval, Gale-lel, aki hozzá hasonló helyzetben van, és mindennél jobban szereti kishúgát.

Csak úgy, mint a Holtodiglan esetében, most is péntene este indultunk mozizni. Ezúttal egy olyan filmet választottunk, amelyet már régesrég szeretnénk megnézni, csak eddig nem játszották édes kis városunk vásznain. Egyértelmű, hogy amint megláttuk a kis műsorfüzetben valamikor majd' két héttel ezelőtt, azon nyomban elhatároztuk, hogy ez a péntek mozipéntek lesz. És az is lett.

"Here's the secret, baby.
If you live, if you die, it's all up to you."

Még tavasszal láttam ennek a filmnek az előzetesét, és rögtön tudtam, hogy muszáj megnéznem. Tipikusan nekem valónak tűnt, és mint kiderült, a látszat nem csalt, abszolút megnyert magának, olyannyira, hogy legszívesebben megnézném mégegyszer. (Lehet, hogy meg is fogom.) 

Igazából furcsa, de ha belegondolok, ebben a filmben mindenkit szerettem. Úgy értem, egy színész/karakter sem jut eszembe, akiről úgy érzem, negatív véleményt kellene írnom, pedig ez igazán ritka. 
Szóval, Mia és a családja útnak indulnak a csúszós, (a filmben valóban) havas úton, de nem érkeznek meg barátaikhoz. Szörnyű balesetet szenvednek, amelynek olyan súlyos következményei vannak (ezt nem részletezem, hogy ez egy a témában még érintetlen olvasó számára is megfelelő bejegyzést legyen), mint például a főszereplő leányzónk kómába kerülése. Az a furcsa helyzet áll elő, hogy valami különös módon Mia mindent, az egész napot végignézi, valami párhuzamos világból. Olyan, mintha szellem lenne, vagy ilyesmi. Egy kiköpött Szellemekkel Suttogó epizód is kikerekedhetne a sztoriból, ha egy kicsit változtatnánk rajta. 
Láthatja a nagyszüleit, a barátait és természetesen a szerelmét, hiszen mit érne egy katasztrofán alapuló, szíveket a hatalmába kerítő regény - melynek fő célközönségét 1-essel és 2-essel kezdődő életkorú érzelmi katarzisa kész lelkek alkotják - Nélküle?
Nélküle, a gitárja nélkül, a csodálatos, göndör fürtjei nélkül? Vagy a csókjai nélkül? Az első randi nélkül? Megbirkóznánk a nagy szerelem történetének hiányával? 
Talán nem. De miközben a filmet nézzük, arra is rájövünk, hogy akármennyire is csodálatos dolog ez a kiszámíthatatlan, buta szerelem, mindenre nem lehet elég. Vagy talán mégis? 

A végére hagytam, de mindenképpen meg kell említenem, hogy a film zenei anyaga egyszerűen Fenomenális! De komolyan! Már a moziban ülve is éreztem, hogy ezt az albumot meg kell keresnem, ha hazaérek, s lám, mióta ez megtörtént, ki tudja hányszor hallgattam már végig. Szóval nagyon bejön.

Értékelés: 9,5/10
(Szívesen adnék 10-et, de inkább mégsem.:D)

xoxo, Emmlyl

Múlthét pénteken elhatároztuk, hogy beülünk a moziba, és megnézzük a Holtodiglan című filmet, melyet egyébként egy könyv megfilmesítése. Abi olvasta már, így nagyon kíváncsi volt rá, szóval minél hamarabb szerettük volna látni. Számomra ismeretlen volt a sztori, de az előzetes alapján mindenképpen érdekesnek tűnt, na meg hát, Abinak elég jó ízlése van, szóval ha ő valamire kíváncsi, akkor azt érdemes megnézni. 

Szerintem ez egy nagyon erős film volt. Eleve a történet, ahogy ki lett találva, nagyon furfangos, érdekes... okos. Nick és Amy házassága felhőtlennek tűnik - romantikus találkozás, vonzalom, szerelem, ötletes lánykérés, összeköltözés, házasság és egy nagy adag boldogság. Majdnem. Az ötödik évre minden megváltozik, börtön lesz az otthonból, megromlik Amy és Nick kapcsolata. Pontosan az évforduló napján aztán rejtélyes körülmények között eltűnik a ház asszonya, és pár óra alatt gyakorlatilag az egész város felbuzdul, hogy megkeressék. 
Apránként kapunk részleteket a múltból, lassacskán feltárulnak az utóbbi évek eseményei, s kiderül, hogy valójában nem is tündérmese az élet. Hogy szinte minden tönkre ment. Nem szeretnék spoilerezni, ezért nem árulok el részleteket, de nagyon tetszett, ahogy meg lett oldva az egész. Hogy mindenki Nicket gyanusítja, és mindez cseppet sem alaptalan, de közben mégsem lehetünk biztosak abban, hogy ő a tettes. Csupa kérdőjel minden, aztán egyszer csak bumm, jön a fordulópont, és az egész film csap egy nagy kanyart, bemutatja a szó szerint véres valóságot. Hihetetlen. Ütős. 
Úgy gondolom, a színészgárda igen jól lett összeválogatva. Ben Affleck nagyon jól játszott, a feleségét alakító Rosamun Pike-ról nem is beszélve! 
Mindenképpen érdemes megnézni, izgalmas, klassz film ez, rengeteg jó cuccal (a Volvótól a szép ruhákon át egészen a gyönyörű házig), feszültséggel, kérdéssel, gyanakvással, találgatással, trükközgetéssel. Nekem nagyon tetszett!

Értékelés: 9/10

xoxo, Emmlyl

Már a hétvégén rátört Abira a Chicago-láz, és ez hamar átragadt rám is, miután meghallgattunk néhány számot a filmből, és végignéztük a színházi előadások programját, hogy mégis mikorra tudnánk jegyet szerezni magunknak. Szóval hétfőn este és kedd hajnalban megnéztem ezt a csodálatos művet, amely teljességgel kisajátította az agyam dallamos zugait, jól belefúrva fülbemászó dallamait a gondolataimba, nehogy meg tudjak szabadulni tőlük... Nem mintha szerettem volna. :D
 

Chicago, 1929. Gyilkosság. Szenvedély. Hírnév. Szex. És jazz, mindhalálig. A Szeles Város megannyi kalanddal és lehetőséggel kecsegtet. Ez a csábítás elkápráztatja Roxie Hartot, a látszólag ártatlan színésznőt, aki arról álmodozik, hogy az ének és a tánc kimenti őt élete egyhangóságából. Roxie egyetlen vágya, hogy Velma Kelly varietéművésznő dicső nyomdokaiba léphessen. Vágya kicsit másképp teljesül, amikor néhgány nagyon elhibázott lépés folytán a sztár és a sztárjelült is börtönbe kerül gyilkosság vádjával. A Marton Morton börtön felügyelete alatt Roxiw találkozik Billy Flynn-nel, a legendás ügyvéddel, aki elvállalja Roxie ügyét, egy nem szerény összegért. Roxie berobban a csúcsra, mentorának nagy bosszúságára. Ám az agyafúrt Miss Kelly is tartogat néhány meglepetést a második felvonásra.

Roxie Hart története akár kötelező is lehetne. Főleg azoknak, akik szeretik a zenés filmeket, pláne a csodálatos jazzt, ami egyszerűen hihetetlen és káprázatos és sorolhatnám még milyen elképesztően klassz. Valahol szomorú, valahol szórakoztató... Mindenképpen érdemes megnézni. Először ezért:

Jazz, mindhalálig. Egy örök dal, rögtön a film/darab elején, és még koránt sincs vége a csodálatos harmóniák és a szexi táncok sorának. Példának okáért itt a következő, baromi jó jelenet, melyben a már említett börtönünk fogjai elmesélik bűneiket, hogy hogyan is került kezeikbe a gyilkos fegyver, miért is húzták meg a ravaszt vagy legyintették meg egy kis méreggel a szokásos esti italt.

A legőrültebb okoktól a kissé alaposabbakig minden van itt. Hiszen a rágó pukkasztgatása és a megcsalás között van egy kisebbfajta szakadék, de hát kinek a pap, kinek a papné. Nekem nagyon tetszik a dal, már nem tudom hányszor hallgattam meg hétfő óta (de egészen biztosan rengetegszer, talán jobb is, hogy nem számoltam). Az első, amiről muszáj írnom, a második alanyunk, aki kinyírta azt a hat feleséggel rendelkező srácot. Hát igen... Nagyon menő az a spárga! De komolyan! Kedvem támad elkezdeni nyújtani, de úgy érzem, fizikai képtelenség, hogy én valaha is képes legyek ilyen mutatványra. Pedig nagyon király! Talán egyszer sikerül. :D (Persze előtte nem nyírok ki senkit.) És egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből, ahogy azt mondja:

"You know, some guys just can't hold their arsanic"

Hihetetlen.
Aztán ott van Zeta-Jones. Az ő része a kedvencem, borzasztóan tetszik, amikor rázendít, és nagyon keményen elénekli a refrént. Egyébként is nagyon tetszik a hangja, de ebben a részben különösen. 

A Roxie Hartot alakító Renée Zellweger filmjeit mindig is bírtam. Egyértelműen örökre az én Bridget Jones-om marad, de Roxie is igazán jól állt neki. Hallottam már énekelni a Pokolba a szerelemmel című film végén, de ott csak egy rövidke dalban csillogtatta meg a hangját. Itt természetesen sokkal többször fakadt dalra, és mivel úgy vélem, igazán különleges hangszálakkal rendelkezik, érdekes hangja van, örömmel hallgattam sorait. 

Richard Gere pedig... Lehet róla bármi rosszat mondani? Ahol megjelenik, ott csak jó dolgok történnek. 

Kedvenc szereplők: Roxie, Velma
Kedvenc jelenet: Cell Block Tango
Kedvenc dal: Tango/All That Jazz
Nem kedvelt szereplő: - 
Értékelés: 10/10 - isteni! 
 

xoxo, Emmlyl

Nem tudom mennyire számít, ha felírok egy olyan filmet, amit egyébként már láttam, de semmiképp sem fosztanám meg ezt a listát egy olyan alkostástól, amely abszolút írásra érdemes. Szóval még a nyáriszünetben megnéztem újra a Csillagainkban a hibát, egyszer felirattal, aztán másnap nélküle is. Őszintén szólva egyre jobban tetszik ez a film, és valószínűleg, ha ennek a virtuális térnek lenne halmazállapota, most cseppfolyósra váltana. A színészek játéka, a pádbeszédek, a helyszínek... Minden. Hazel Grace és Gus története olyannyira elvarázsolt március végén, hogy még most szeptemberben sem tettem túl magam rajta. Mellesleg ez egyáltalán nem baj, mert jó érzés ennyire szeretni valamit.

Kedvenc szereplő: Mindenki... Természetesen a legjobb Gus - mind szereplő, mind színész téren. Utána pedig Hazel és a mamája. Meg a papája is... 
Nem kedvelt karakter: Igazából ide besorolhatnám Van Houtent, de figyelembe véve a színészt, aki eljáttsza, igazi vétek lenne.
Kedvenc jelenet: Talán az előtemetés. De az is lehet, hogy Amszterdam, még nem döntöttem el. (Egyébként: valaki vigyen már el Amszterdamba! Igazán szeretnéééém!) 
Értékelés: 10*/10 - csodálatos! 

"You don't get to choose if you get hurt in this world... But you do have some say in who hurts you. I like my choices."

Egyébként meg is vettem az angol könyvet, bár nem vagyok valami zseni, és nem beszélem  túl jól a nyelvet, szerintem akkor is elolvasom, ha a felét nem fogom érteni. :D Már ha egyszer lesz rá elég időm, és elhagyom ezt a bűntudatot, amit 'szórakozás' közben érzek... Na, mindegy.

A hármas számú áldozatom pedig a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt című film volt, melyet csakugyan láttam már, mégis, megint említésre érdemes, mivel benne van az egyik kedvenc filmjelenetem. Múlt héten szombaton néztük meg Abival, miközben tuti fotókap gyártottunk este. Igazából kimondhatatlanul szerettünk volna egy közös képet Matthew-val, de nem sikerült úgy, ahogy szerettük volna. Sebaj, majd legközelebb.
Ez a film több szempontból is jó pontot szerzett nálam, akárhányszor láttam. Először is, nem csak a férfi, de a női főszereplőt is imádom. Nagyon szeretem Kate Hudson filmjeit, a karaktereit, a játékát. Andy a többi alakításához hasonlóan vicces, magabiztos lány, akinek az esetek többségében nagy szája van. Igazán szórakoztató, ahogy belebújik a lányok összes hibáját megtestesítő cicababa szerepébe, bár ezerszer jobban szeretem, mikor valódi énje mutatkozik meg. Mint például azon a családi látogatáson a kártyaparti valamint a motorozás és az utána következő hírhedt zuhanyzós jelenet alkalmával. Ha lenne egy top 10-es listám, egészen biztosan megérdemelne egy helyet. 
Nem tudom, léteik-e olyan ember ezen a földön, aki olvassa a blogomat ÉS nem látta még ezt a filmet. Ha igen, akkor mindenképpen nézze meg, mert könnyű, vicces, és istenem, benne van Matthew!!! Végzetes hiba kihagyni...

Kedvenc szereplő: Andy és Ben
Nem kedvelt karakter: A lap vezetője. Hú, szépen ki is ment a neve a fejemből. Na, mindegy, annyira nem érdekel, hogy megnézzem.  
Kedvenc jelenet: A már említett...
Értékelés: 9/10 - nagyon jó! 

Egyébként, ha már itt tartunk, ez a csókkamerás jelenet is említésre méltó. 

xoxo, Emmlyl