Már a hétvégén rátört Abira a Chicago-láz, és ez hamar átragadt rám is, miután meghallgattunk néhány számot a filmből, és végignéztük a színházi előadások programját, hogy mégis mikorra tudnánk jegyet szerezni magunknak. Szóval hétfőn este és kedd hajnalban megnéztem ezt a csodálatos művet, amely teljességgel kisajátította az agyam dallamos zugait, jól belefúrva fülbemászó dallamait a gondolataimba, nehogy meg tudjak szabadulni tőlük... Nem mintha szerettem volna. :D
 

Chicago, 1929. Gyilkosság. Szenvedély. Hírnév. Szex. És jazz, mindhalálig. A Szeles Város megannyi kalanddal és lehetőséggel kecsegtet. Ez a csábítás elkápráztatja Roxie Hartot, a látszólag ártatlan színésznőt, aki arról álmodozik, hogy az ének és a tánc kimenti őt élete egyhangóságából. Roxie egyetlen vágya, hogy Velma Kelly varietéművésznő dicső nyomdokaiba léphessen. Vágya kicsit másképp teljesül, amikor néhgány nagyon elhibázott lépés folytán a sztár és a sztárjelült is börtönbe kerül gyilkosság vádjával. A Marton Morton börtön felügyelete alatt Roxiw találkozik Billy Flynn-nel, a legendás ügyvéddel, aki elvállalja Roxie ügyét, egy nem szerény összegért. Roxie berobban a csúcsra, mentorának nagy bosszúságára. Ám az agyafúrt Miss Kelly is tartogat néhány meglepetést a második felvonásra.

Roxie Hart története akár kötelező is lehetne. Főleg azoknak, akik szeretik a zenés filmeket, pláne a csodálatos jazzt, ami egyszerűen hihetetlen és káprázatos és sorolhatnám még milyen elképesztően klassz. Valahol szomorú, valahol szórakoztató... Mindenképpen érdemes megnézni. Először ezért:

Jazz, mindhalálig. Egy örök dal, rögtön a film/darab elején, és még koránt sincs vége a csodálatos harmóniák és a szexi táncok sorának. Példának okáért itt a következő, baromi jó jelenet, melyben a már említett börtönünk fogjai elmesélik bűneiket, hogy hogyan is került kezeikbe a gyilkos fegyver, miért is húzták meg a ravaszt vagy legyintették meg egy kis méreggel a szokásos esti italt.

A legőrültebb okoktól a kissé alaposabbakig minden van itt. Hiszen a rágó pukkasztgatása és a megcsalás között van egy kisebbfajta szakadék, de hát kinek a pap, kinek a papné. Nekem nagyon tetszik a dal, már nem tudom hányszor hallgattam meg hétfő óta (de egészen biztosan rengetegszer, talán jobb is, hogy nem számoltam). Az első, amiről muszáj írnom, a második alanyunk, aki kinyírta azt a hat feleséggel rendelkező srácot. Hát igen... Nagyon menő az a spárga! De komolyan! Kedvem támad elkezdeni nyújtani, de úgy érzem, fizikai képtelenség, hogy én valaha is képes legyek ilyen mutatványra. Pedig nagyon király! Talán egyszer sikerül. :D (Persze előtte nem nyírok ki senkit.) És egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből, ahogy azt mondja:

"You know, some guys just can't hold their arsanic"

Hihetetlen.
Aztán ott van Zeta-Jones. Az ő része a kedvencem, borzasztóan tetszik, amikor rázendít, és nagyon keményen elénekli a refrént. Egyébként is nagyon tetszik a hangja, de ebben a részben különösen. 

A Roxie Hartot alakító Renée Zellweger filmjeit mindig is bírtam. Egyértelműen örökre az én Bridget Jones-om marad, de Roxie is igazán jól állt neki. Hallottam már énekelni a Pokolba a szerelemmel című film végén, de ott csak egy rövidke dalban csillogtatta meg a hangját. Itt természetesen sokkal többször fakadt dalra, és mivel úgy vélem, igazán különleges hangszálakkal rendelkezik, érdekes hangja van, örömmel hallgattam sorait. 

Richard Gere pedig... Lehet róla bármi rosszat mondani? Ahol megjelenik, ott csak jó dolgok történnek. 

Kedvenc szereplők: Roxie, Velma
Kedvenc jelenet: Cell Block Tango
Kedvenc dal: Tango/All That Jazz
Nem kedvelt szereplő: - 
Értékelés: 10/10 - isteni! 
 

xoxo, Emmlyl