Sziasztok!

Képzeljétek, kaptam egy kihívást ninaatól, úgyhogy ebben a bejegyzésben az ő kérdéseire fogok válaszolgatni, valamint kitalálok néhányat magam is, hogy növeljem a résztvevők számát. 10 kérdésre kell válaszolnom, majd írnom magamról 11 random információt, végül pedig kijelölnöm a következő áldozatokat. 

1. Mi a véleményed a G-Portálról? Régen, vagy most szereted jobban?

Őszintén szólva teljesen meg vagyok vele elégedve, az én blogomnak tökéletesen elég, szeretem, hogy bármikor belenyúlhatok a kódomba, variálhatom a stílust. Sajnos nem minden helyen lehet ilyen "egyszerűen" kivitelezni az egéni ötleteket a sablonok és egyéb kötöttségek végett. Már azon a szinten, ahol én vagyok weblapszerkesztésben - sosem voltam igazi profi, ez csak amolyan laza hobbi. Most októberben lesz egy éves a blogom, szóval nem tudom, réginek számít-e a mi kis kapcsolatunk, de nem is fontos igazán, mivel mindig ugyanúgy kedveltem/kedvelem az oldalt.

2. Mióta szerkesztessz weboldalt? Mennyi volt eddig? Szerinted ki fogsz nőni belőle?

Ezelőtt összesen két blogom volt, az elsőt négy éve kezdtem, azt hiszem. Már nem emlékszem pontosan. Egészen egyszerűek voltak, a napjaimról írogattam bennük, és a tartalom 65%-át smiley-k tették ki, amit most így utólag biztosan borzasztóan szégyellnék, ha még meglenne. Dehát egyszer 14 éves az ember lánya, és az én időmben ez pont abban a korszakban következett be, amikor a klaviatúra x és d, valamint :, D, ), P meg ehhez hasonló gomjai mágnesként vonzották az ujjakat. Na meg aztán hobbim az írogatás, és ugyanebben az időszakban még közzé is tettem a neten néhány fejezetet, ami abszolút az enyém volt, nem pedig fanfiction - azt ugye manapság is frissítgetem. Már ők sem léteznek, bár amúgy sem olvasták túl sokan őket. Azt hiszem, egyébként tényleg jó helyen vannak a gépem mélyén, bár van köztük néhány érdekes. 
Fogalmam sincs, ki fogok-e nőni ebből az egészből. Ha igen, akkor valószínűleg az időhiány miatt lesz így az egyetemen, de nem hinném, hogy törölni fogom a blogom. Azt hiszem, nagyon sajnálnám, mert hát elszakadni valamitől, amivel olyan sokáig foglalkoztál az nem könnyű. Pláne nekem, akinek még kilencediket lapszéli papírcafatjai is megvannak még, végzősként. Borzasztó.

3. Mi a csillagjegyed, hiszel benne, hasonlítassz a leírtakra?

Ikrek vagyok. Úgy értem, tipikus ikrek. Talán régebben még jobban az voltam, mint most, de azt hiszem, manapság is megvannak a magam hülyeségei. Ez a két személyiséges dolog abszolút igaz rám, néha nagyon le tudok zuhanni, míg máskor szabályosan a föld felett lebegek egész nap. Az utóbbi néhány hónapban volt részem mindkettőben, de mivel próbálok felnőni, és megtalálni a magam útját, meg nem csak az utamat, hanem konkrétan magamat is, így ez egy kicsit bonyolultabb. Nem is magyarázom tovább, mert már én sem értem, és csak besülnék a végén. :D
Akadnak olyan jellemzők is, melyek abszolút nem igazak rám, és ennek nagyon örülök. Sokszor olvastam például, hogy az ikrek hajlamosak lehetnek hűtlenségre, vagy annyira vágynak a kaland után, hogy képtelenek megmaradni egy helyben, egy ember oldalán stb. Én nem vagyok ilyen. Természetesen érdekelnek az izgalmas dolog, a rohanás és minden, aminek köze van az adrenalinhoz (de nem feltétlen fodítja ki a hasüreged tartalmát), de sosem hagynék el valakit csak úgy. Szerintem nem lehet egy embert úgy istenigazából megunni. És ha mégis sikerül, akkor ott már a kezdetektől fogva probléma van.

4. Milyen "szenvedélybetegségeid" vannak?

Zene. Pinterest. Weheartit. Csoki. Kávé. 

5. Mi(k) az(ok) amivel javítanál az országunkon? Mit változtatnál meg?

Szerintem elég sok mindenen lehetne változtatni, még akár ötleteim is lennének, de így 18 évesen nem hinném, hogy lehetek olyan okos és tapasztalt, hogy erről nyilatkozhassak. Mindenesetre az emberi kapcsolatokon mindenképpen megérné javítani, úgy értem, lehetnénk kicsit összetartóbb nép. Továbbá nem szabad megfeledkezni a környezetünkről sem, mert hát a globális problémákról szóló gondolatok már az én koromban is az ember könyökén jönnek ki. Lenne mire odafigyelnünk. De mind közül a legfontosabbnak az igazságosságot érzem. Nem gondolom, hogy olyan országban élek, ahol igazságosan történnek a dolgok. Sőt, abban sem vagyok biztos, hogy ilyen ország létezik egyáltalán, mivel emberek vagyunk, és sosem fogunk tökéletesen kijönni egymással, sosem leszünk abszolút önzetlenek. Mindig a magunk feje után akarunk majd menni, miközben arra vágyunk, hogy valaki vezessen minket az úton. Csupa ellentét az életünk, és ez teljesen logikus, hiszen a mérleg se lenne igazi mérleg ha csak egy oldala lenne. (Verjük ki a fejünkből az elektronikát.) De akármennyi - kevés vagy sok, ki tudja - okosság is van ebben, hiszem, hogy ennél jobb lehetne. Csak hát ezt olyan emberek döntik el, akiknek már nincs szükségük arra a jobbra.

6. Mit szeretsz magadban, és mit nem?

Szeretem, hogy szeretek nevetni - akárhogyan. Hogy szeretem az őrült dolgokat, még akkor is, ha néha előjön ez az enyhén konzervatív énem, amelyik nem hagyja a bennem lakozó eszét vesztett őrültet érvényesülni. Szeretem, hogy tudok igazán szeretni, és hogy szeretek szeretni. Olyan mámorító érzés. És talán egy kicsit azt is szeretem, hogy én és a barátaim egy kicsit mások vagyunk a nagytöbbséghez képest. Egyébként ebben van mit nem szeretni is, szóval át is csaphatunk a másik oldalba. Utálom, hogy képes vagyok mindent az utolsó pillanatra hagyni. Hogy bizonyos helyzetekben némán, szépen vigyorogva bambulok, mert nem tudom, mit mondjak, miközben a fejemben ezer meg egy gondolat van. És ami ennél is rosszabb, az az a pillanat, ami az elúszott alkalom után következik. Pfuj.

7. Szerinted kik a magyarok? Az, aki itt született és élt, vagy az, aki akárhonnan származik, de saját magát magyarnak vallja? 

Az, aki azt mondja magáról: én magyar vagyok. Senkire sem lehet ráerőltetni nemzeti hovatartozását. Nem mondom, hogy lehetetlen belenevelni egy gyerekbe a hazája iránti feltétlen szeretetet meg egyebeket, de előbb utóbb úgy is kialakul a saját véleménye. Szerintem azt, hogy hová tartozunk, egyszerűen érezzük. Ha a magyarságra, mint csupa nagybetűs fogalomra gondolunk, akkor nem feltétlen az a döntő, hogy hol születtünk, hogy kik vagyunk. A lényeg, hogy mit kiabál a belső hangunk. Ő meg fogja mondani, melyik csapatnak kell szurkolnunk az olimpián, melyik a világ legcsodásabb vidéke, hol vannak a történelemkönyved legérdekesebb bekezdései, és mely színek jelentik a legtöbbet számodra. Egyszerűen érzed. 

8. Tudsz írni 10 olyan filmet/sorozatot, ami a legrosszabb volt, amit valaha láttál?

Hát ezeket sose nézem végig, a címüket pláne nem jegyzem meg, szóval nem hiszem. Egyébként is totál filmanalfabéta vagyok. Tiszta szégyen. Inkább lépjünk tovább.

9. Mit gondolsz arról, akinek nincs egyénisége és más munkáját vagy éppen mást majmol?

Ha neki ez így jó... Nekem aztán édesmindegy ki mit csinál, de én biztosan kellemetlenül érezném magam, ha valaki más ötletével rukkolnék elő. Azért az ciki. Még csak sikerélményem is lenne, anélkül meg ugyan mi értelme az egésznek? Legyenek céljaid, törj előre, meg a többi pozitív egy-két szavas motivációs mondat, melyeknek fele arról szól, hogy legyél önmagad. Hát legyél. De amúgy a te dolgod. Ezt senki más nem döntheti el helyetted, és ha te beéred másolatokkal, akkor így jártál.

10. Babonás vagy? Ha igen, milyen babonának hiszel?

Nem mondanám. Bár mostmár nem nagyon merek kilépni a házból a karkötőim nélkül. :D És természetesen bármikor hajlandó vagyok csontot törögetni valakivel, vagy elfújni egy szempillát, de egyébként nem vagyok babonás, vagy ilyesmi.

Most pedig 11 random dolog rólam:

1. Éppen cseresznyét eszek. Ez azért fontos, mert IMÁDOM a cseresznyét.
2. Négy órája világosabb a hajam, mint az utóbbi 13 évben bármikor.
3. Már megint nem tetszik a design az oldalamon. Katasztrófa vagyok. :D
4. Nagyon sokat kell tanulnom.
5. Már rég tudnom kéne angolul, de még nem tudok, és ez most annyira öli az idegeimet, hogy legszívesebben 0-24 órában verném a fejemet a falba. Mivel ez nem segít, inkább szótárazok mostanában.
6. aisuzfgsbdanmfálaspfiushldf - ez a véleménykifejtésem, ha valamit egyszerűen imádok. (cseresznye - aslidfhglsojfas)
7. Nagyon vágyom egy sötétvörös rúzsra. Annyira szexi!
8. A swing egyszerűen zseniális. (kasjhfbnskfd - hihi)
9. Sok mindent ki kéne még próbálnom, mielőtt elmegyek egyetemre. Igencsak le vagyok maradva. :D
10. Most úgy innék egy kávét.
11. Vissza kéne szoknom a tornázásra. Annyira király volt, jó lenne megint úgy csinálni, mint tavaly ilyenkor! 

Ez lettem volna én, a válaszaimmal, a hülyeségeimmel meg a nagy okosságaimmal, kinek hogy tetszik. És íme 10 olyan kérdés, melyeket én tennék fel:
1. Ha élhetnél másik korban, melyik lenne az?
2. Ha választhatnál egy szereplőt bármilyen könyvből/filmből/meséből/sorozatból, akinek a helyébe léphetnél egy napra, ki lenne az, és miért?
3. Melyik a világ legcsodálatosabb érzése? Miért?
4. Ha egy napot a világon bárkivel eltölthetnél, elejétő a végéig, mind a 24 órát, kit választanál?
5. Mit gondolsz a külsőségekről? Eltúlozza a világunk? Vagy fontosnak tartod?
6. Tegyük fel, hogy kapsz egy repülőjegyet, amin nincs úticél, és bárhová mehetnél. Melyik járatra szállnál fel?
7. Álmaid lakhelye? Hol élnél a legszívesebben?
8. Melyik az az öt dal, amely a legtöbbet jelenti számodra?
9. Elhivatottnak tartod magad?
10. Mit gondolsz a munkáról? Mi a munka? 

A jelöltem pedig Yune, akinek csodaszép lett a blogja a hetekben, szóval siessetek meglesni, mert valódi élmény a szemeknek! És persze ninaa-t is szívesen jelölném, de szegény már kétszer 10 kérdést leválaszolt, szóval nem akarom még egy körrel leterhelni. De ha van időd, kedves ninaa, nagyon szívesen elolvasnám, mit felelnél a kérdéseimre. 

xoxo, Emmlyl

Már a hétvégén rátört Abira a Chicago-láz, és ez hamar átragadt rám is, miután meghallgattunk néhány számot a filmből, és végignéztük a színházi előadások programját, hogy mégis mikorra tudnánk jegyet szerezni magunknak. Szóval hétfőn este és kedd hajnalban megnéztem ezt a csodálatos művet, amely teljességgel kisajátította az agyam dallamos zugait, jól belefúrva fülbemászó dallamait a gondolataimba, nehogy meg tudjak szabadulni tőlük... Nem mintha szerettem volna. :D
 

Chicago, 1929. Gyilkosság. Szenvedély. Hírnév. Szex. És jazz, mindhalálig. A Szeles Város megannyi kalanddal és lehetőséggel kecsegtet. Ez a csábítás elkápráztatja Roxie Hartot, a látszólag ártatlan színésznőt, aki arról álmodozik, hogy az ének és a tánc kimenti őt élete egyhangóságából. Roxie egyetlen vágya, hogy Velma Kelly varietéművésznő dicső nyomdokaiba léphessen. Vágya kicsit másképp teljesül, amikor néhgány nagyon elhibázott lépés folytán a sztár és a sztárjelült is börtönbe kerül gyilkosság vádjával. A Marton Morton börtön felügyelete alatt Roxiw találkozik Billy Flynn-nel, a legendás ügyvéddel, aki elvállalja Roxie ügyét, egy nem szerény összegért. Roxie berobban a csúcsra, mentorának nagy bosszúságára. Ám az agyafúrt Miss Kelly is tartogat néhány meglepetést a második felvonásra.

Roxie Hart története akár kötelező is lehetne. Főleg azoknak, akik szeretik a zenés filmeket, pláne a csodálatos jazzt, ami egyszerűen hihetetlen és káprázatos és sorolhatnám még milyen elképesztően klassz. Valahol szomorú, valahol szórakoztató... Mindenképpen érdemes megnézni. Először ezért:

Jazz, mindhalálig. Egy örök dal, rögtön a film/darab elején, és még koránt sincs vége a csodálatos harmóniák és a szexi táncok sorának. Példának okáért itt a következő, baromi jó jelenet, melyben a már említett börtönünk fogjai elmesélik bűneiket, hogy hogyan is került kezeikbe a gyilkos fegyver, miért is húzták meg a ravaszt vagy legyintették meg egy kis méreggel a szokásos esti italt.

A legőrültebb okoktól a kissé alaposabbakig minden van itt. Hiszen a rágó pukkasztgatása és a megcsalás között van egy kisebbfajta szakadék, de hát kinek a pap, kinek a papné. Nekem nagyon tetszik a dal, már nem tudom hányszor hallgattam meg hétfő óta (de egészen biztosan rengetegszer, talán jobb is, hogy nem számoltam). Az első, amiről muszáj írnom, a második alanyunk, aki kinyírta azt a hat feleséggel rendelkező srácot. Hát igen... Nagyon menő az a spárga! De komolyan! Kedvem támad elkezdeni nyújtani, de úgy érzem, fizikai képtelenség, hogy én valaha is képes legyek ilyen mutatványra. Pedig nagyon király! Talán egyszer sikerül. :D (Persze előtte nem nyírok ki senkit.) És egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből, ahogy azt mondja:

"You know, some guys just can't hold their arsanic"

Hihetetlen.
Aztán ott van Zeta-Jones. Az ő része a kedvencem, borzasztóan tetszik, amikor rázendít, és nagyon keményen elénekli a refrént. Egyébként is nagyon tetszik a hangja, de ebben a részben különösen. 

A Roxie Hartot alakító Renée Zellweger filmjeit mindig is bírtam. Egyértelműen örökre az én Bridget Jones-om marad, de Roxie is igazán jól állt neki. Hallottam már énekelni a Pokolba a szerelemmel című film végén, de ott csak egy rövidke dalban csillogtatta meg a hangját. Itt természetesen sokkal többször fakadt dalra, és mivel úgy vélem, igazán különleges hangszálakkal rendelkezik, érdekes hangja van, örömmel hallgattam sorait. 

Richard Gere pedig... Lehet róla bármi rosszat mondani? Ahol megjelenik, ott csak jó dolgok történnek. 

Kedvenc szereplők: Roxie, Velma
Kedvenc jelenet: Cell Block Tango
Kedvenc dal: Tango/All That Jazz
Nem kedvelt szereplő: - 
Értékelés: 10/10 - isteni! 
 

xoxo, Emmlyl

Ebben a könyvben mindaz benne van, amire minden lánynak szőksége van nyáron.
Ahogy beköszönt a nyár, Belly maga mögött hagyja az iskolai életét, és Cousins Beachre menekül, oda, ahol élete minden eddigi nyarát töltötte. A nyaralóban nemcsak otthon érzi magát, távol az otthontól, de a számára legkedvesebb emberek veszik körül: Susannah, édesanyja legjobb barátnője a fiaival, Conraddal és Jeremiah-val. Belly azóta üldözi a szerelmével Conradod, amióta az eszét tudja, de mindennél jobban reménykedik abban, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi. Bár megjelenik egy új srác, Cam, aki egy kicsit elvonja a figyelmét, és Conrad tetvére, Jeremiah is sóvárgó pillantásokat vet rá, Belly színe már Conradé. Vajon a fiú is neki szánja az övét? Tényleg olyan nyár áll előttük, amely mindent megváltoztat?

Már jó rég felfigyeltem erre a könyvre. Azt hiszem, a Könyvfesztiválon láttam először a Könyvmolyos standnál, és rögtön tudtam, hogy szeretném elolvasni. Mégsem vettem meg, amit így utólag egyáltalán nem bánok, hiszen sokkal jobb könyveket hoztam haza - igen, még a Hűségest is olvasásra érdemesebbnek tartom, sajnos. 
Nem titok, hogy ez nem egy kifejezetten nehéz, mély nyomokat hagyó történet. Már a fülszövegből kiderül, hogy laza nyári kalandok, szerelem, napsütés meg hasonló eufórikus érzésekbe vezető képek várnak ránk. Ezért is gondoltam, hogy tökéletes nyárvégi olvasmány, méltó arra, hogy lezárjam vele a két és fél hónapnyi szünetemet, és vasárnap délután gyorsan letudjam, csak úgy. De most... Talán mégsem volt igazam.
Először is, senkit sem szeretnék megsérteni ezen könyvről alkotott véleményében, szóval ez csak az én véleményem, az olvasás közbeni érzéseim vetülete. Könnyűnek könnyű volt, laza és igazán nyári, de mégsem olyan, mint amilyet vártam. Belly karaktere nem állt hozzám túlságosan közel, a szerelmi négyszög (vagy ki tudja mennyi) meg pláne nem az én műfajom. Dehát ezt le kell küzdenem, ugyanis igen ritkák az olyan kincsek, melyekben nem üti fel a fejét ez a szörnyű kis geometriai alakzat. Akárhogy is, ezzel a lánnyal nem tudtam azonosulni, a történet pedig meglehetősen kiszámítható volt, ráadásul néha a megfogalmazással is akadtak gondjaim, de lehet, hogy ezzel csak én vagyok így, és éppen defektes volt az agyam azon a délutánon, ki tudja. Ami pedig a további szereplőket illeti.
Jeremiah igazán jó barát (lehetett volna), bár szerintem már akkor egyértelmű volt, hogy mi is lesz, amikor még nem volt (ez így kissé talán zavaros), és igazából nem is értettem, miért olyan nagy dolog ez a vallomás. Vagy hogy egyáltalán miért kell. Hiszen már tudtuk! Mindannyian.
Susannah nagyon kedves nő, de őszintén, ki az, aki nem jön rá az első megjelenésekor, vagy legalább a másodiknál, hogy mi lesz vele? Ki?
Belly édesanyja igencsak furcsára sikeredett. Sőt, tulajdonképpen az egész családja. Láttam lehetőséget a testvérében, kár, hogy egészen hamar száműzte őt az írónő a történetből. (Mellesleg tényleg egész egyszerűen lerendezte, de mivel ilyen rövid a könyv, talán nincs mit csodálkoznom ezen.) Az elvált szülők helyzete nekem kicsit erőltetettre sikeredett. Mintha mindenképpen szerette volna újabb szintre emelni a sztorit az írója. Keresett hát egy kapaszkodót, amibe belemarkolhat, hogy mélyvizekre evezhessen - részemről igencsak sikertelenül és átlátszón. Mondhatni ezzel magyarázza a Belly és az édesanyja közötti nem túl rózsás, de azért semmiképp sem veszett anya-lánya kapcsolatot, ami igencsak rideg, és tulajdonképpen csak a kötet végén kap egy olyan igazi, most mégis szeret! sugallatot, ami nem túl meggyőző, de azért ott van. Végig olyan érzésem volt, hogy Belly jobban szereti Susannah-t a saját édesanyjánál, ami kissé zavart. 
Cam alapjában véve elég klassz srácnak tűnik, de csak mégjobban távolabb kerülök miatta Bellytől, szóval inkább nem részletezem.
Conrad pedig... Azt hiszem, ő ennek a könyvnek az egyetlen jó pontja. Még akkor is, ha egyébként igen vakon problémázik és féltékenykedik. (Hát ki nem veszi észre, hogy Belly totálisan belé van habarodva???) Talán sokkal több lehetne ebben a fiúban, vele mégis ki voltam békülve. Nagyjából. Nagyon-nagyon-nagyon halványan emlékeztetett Cortezre, amiből csupa jóra következtethetnénk, de tényleg halvány volt a gondolatfoszlány, szóval nem lepte el az agyam a rózsaszín köd azon a vasárnapon. (Vagy legalábbis nem a könyv miatt.)
Nem tudom, hogy a megválaszolatlan kérdések a további kötetekre lettek bízva, vagy szimplán eltűntek valahol egy csomó fölösleges információ között. Mindenesetre kétlem, hogy összefutok majd a második vagy a harmadik kötettel, a beharangozó alapján ugyanis nem hogy nem nyerné el a tetszésem, de kifejezetten idegesítene. 
Egy könyvet sem szeretnék leszólni, hiszen teljesen személyiség- illetve ízlésfüggő, hogy ki mit szeret, kit mi rabol el ettől a néha igazán gyors és vicsorgó fogakat megvillantó világtól. Ez speciel engem nem győzött meg, neked viszont ki tudja, talán tetszhet! De csak akkor, ha valami nagyon könnyedre vágysz.

Kedvenc szereplő: Conrad. Vagy az édesanyja, vagy esetleg Jeremiah. Nem tudom, egyikük sem került igazán közel hozzám, de ha választani muszáj, hát közülük valaki.
Nem kedvelt karakter: Belly és a nem túl kedves barátnője
Kedvenc jelenet: - 
Értékelés: 5/10 - kicsit csalódtam :/

xoxo, Emmlyl

 

Nem tudom mennyire számít, ha felírok egy olyan filmet, amit egyébként már láttam, de semmiképp sem fosztanám meg ezt a listát egy olyan alkostástól, amely abszolút írásra érdemes. Szóval még a nyáriszünetben megnéztem újra a Csillagainkban a hibát, egyszer felirattal, aztán másnap nélküle is. Őszintén szólva egyre jobban tetszik ez a film, és valószínűleg, ha ennek a virtuális térnek lenne halmazállapota, most cseppfolyósra váltana. A színészek játéka, a pádbeszédek, a helyszínek... Minden. Hazel Grace és Gus története olyannyira elvarázsolt március végén, hogy még most szeptemberben sem tettem túl magam rajta. Mellesleg ez egyáltalán nem baj, mert jó érzés ennyire szeretni valamit.

Kedvenc szereplő: Mindenki... Természetesen a legjobb Gus - mind szereplő, mind színész téren. Utána pedig Hazel és a mamája. Meg a papája is... 
Nem kedvelt karakter: Igazából ide besorolhatnám Van Houtent, de figyelembe véve a színészt, aki eljáttsza, igazi vétek lenne.
Kedvenc jelenet: Talán az előtemetés. De az is lehet, hogy Amszterdam, még nem döntöttem el. (Egyébként: valaki vigyen már el Amszterdamba! Igazán szeretnéééém!) 
Értékelés: 10*/10 - csodálatos! 

"You don't get to choose if you get hurt in this world... But you do have some say in who hurts you. I like my choices."

Egyébként meg is vettem az angol könyvet, bár nem vagyok valami zseni, és nem beszélem  túl jól a nyelvet, szerintem akkor is elolvasom, ha a felét nem fogom érteni. :D Már ha egyszer lesz rá elég időm, és elhagyom ezt a bűntudatot, amit 'szórakozás' közben érzek... Na, mindegy.

A hármas számú áldozatom pedig a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt című film volt, melyet csakugyan láttam már, mégis, megint említésre érdemes, mivel benne van az egyik kedvenc filmjelenetem. Múlt héten szombaton néztük meg Abival, miközben tuti fotókap gyártottunk este. Igazából kimondhatatlanul szerettünk volna egy közös képet Matthew-val, de nem sikerült úgy, ahogy szerettük volna. Sebaj, majd legközelebb.
Ez a film több szempontból is jó pontot szerzett nálam, akárhányszor láttam. Először is, nem csak a férfi, de a női főszereplőt is imádom. Nagyon szeretem Kate Hudson filmjeit, a karaktereit, a játékát. Andy a többi alakításához hasonlóan vicces, magabiztos lány, akinek az esetek többségében nagy szája van. Igazán szórakoztató, ahogy belebújik a lányok összes hibáját megtestesítő cicababa szerepébe, bár ezerszer jobban szeretem, mikor valódi énje mutatkozik meg. Mint például azon a családi látogatáson a kártyaparti valamint a motorozás és az utána következő hírhedt zuhanyzós jelenet alkalmával. Ha lenne egy top 10-es listám, egészen biztosan megérdemelne egy helyet. 
Nem tudom, léteik-e olyan ember ezen a földön, aki olvassa a blogomat ÉS nem látta még ezt a filmet. Ha igen, akkor mindenképpen nézze meg, mert könnyű, vicces, és istenem, benne van Matthew!!! Végzetes hiba kihagyni...

Kedvenc szereplő: Andy és Ben
Nem kedvelt karakter: A lap vezetője. Hú, szépen ki is ment a neve a fejemből. Na, mindegy, annyira nem érdekel, hogy megnézzem.  
Kedvenc jelenet: A már említett...
Értékelés: 9/10 - nagyon jó! 

Egyébként, ha már itt tartunk, ez a csókkamerás jelenet is említésre méltó. 

xoxo, Emmlyl

Én tipikusan egy olyan ember vagyok, aki szereti a változást, a megújulást, aki legszívesebben kéthavonta átrendezné a szobáját, újrapakolná a könyvespolcát és másmilyen borítású füzetekbe írna. Persze akad néhány dolog, melyben meglehetősen röghözkötött vagyok, ami a külsőségeket illeti, nem feltétlen maradok sokáig ugyanazon a ponton. Most pedig minden irányból dőlnek az újsonságok - suli, igazi, hirtelenjében beállt ősz, stb. -, és ez úgy tűnik, hatással van a blogomra is, ahová mindenképpen szerettem volna valami újat - megint. Ezzel a kinézettel rukkolok elő első ízben, és fejlesztgetem tovább apránként, mivel még bőven van mit alakítanom rajta. Csak hát ugye az a fránya idő... 

xoxo, Emmlyl