A héten kaptunk egy kis ízelítőt az őszből... Annyit esett az eső, hogy ma reggel, amikor - bár nyárhoz képest igencsak erőtlenül, de - kisütőtt a nap, mondhatni meglepődtem. Mint ahogyan akkor is, amikor megláttam, hogy kedvenc weblapjaimat már elárasztották az őszi fotók meg a papírírószerboltok kínálatait prezentáló, többségében macbookos, a sulikezdést elfogadni segítő képek. Pedig a nagy többségnek még egy teljes hét van hátra. Több ismerősömnek pedig még annál is több, ugyanis egy csomó egyetemen később kezdődik a tanítás, mint az enyémen.

Ami engem illet, egy kicsit már elköltöztem itthonról, de még tart a folyamat. Jövőhéten ilyenkor (igen, vasárnap) már javában benne leszünk a Start Napban, melyet egyébként nagyon várok már. Igazán gyűlölöm a vasárnapokat, ezért nagyon tetszik az ötlet, hogy az első szegedi ilyen napomon nem fogom a lakásban lógatni a lábam és azon filózni, hogy "te jó ég mi lesz velem holnap", esetleg saját magamhoz hűtlenül rágcsikálni a körmeimet idegességemben. Egy szó mint száz, most, a Nagy Kezdet előtt kezd igazán valóságossá válni ez az egész, ami eddig csak álmok, célok, pontszámítási alapműveletek, majd július végétől emailek és borítékok formájában volt az életem része.

Rettentő kíváncsiság, és egy egészséges adag félelem. Egy totálisan tiszta, hófehér lap, a kezemben pedig a döntés, hogy milyen színnel kezdek rá festeni, na meg persze, hogy mit és hogyan. Olyasmi ez, mintha a rengeteg színárnyalat közül egyszerűen bármelyikkel elkezdhetnék rajzolgatni. Nagyon izgalmas. :D

Rengeteg tervem van, de azért igyekszem nem túlzásba esni. Érzem, hogy jó lesz, és hogy imádni fogom ezt az egészet, még akkor is, ha lesznek olyan napjaim, amikor a plafont bámulva fogok azon töprengeni, hogy hogy lehettem én ekkora bolond, és hogy képzeltem, hogy ennyi mindent meg tudok tanulni. (Az első vizsgaidőszak elrettentő meséi ilyesféle jövőképet generáltak bennem.) De, és ez egy üzenet a néhány hónappal idősebb önmagamnak is, a legnagyobb céljaim egyike, hogy igazán bátor ember legyek, ezért akármilyen nehéz is lesz, le fogom gyűrni.

Egyébként kedden levágatom a hajam. Rövidebbre, mint bármikor az elmúlt... hát, nem is tudom már pontosan hány évben. Rettentően kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz.

Legyetek ti is bátrak, és rettenetesen boldogak! Gyönyörűséges napot Mindenkinek!

xoxo, Emmlyl

Augusztus. Amikor az idő túlságosan lassan telik, aztán egyik percről a másikra úgy érzed, mintha esztelenül rohanna saját vesztébe a nyár. Ilyesféle vegyes érzelmek lengik be a napjaimat. Egyrészt a hatalmas kíváncsiságom végett várom, hogy elkezdődjön az egyetem, hogy ne csak tervek szerint legyek részese ennek az egésznek, hanem valóban érezzem, hogy sikerült. Másrészt az előbb, amikor megnéztem a naptáramban, hogy a hónap hátralévő napjait mégis hogy osszam el, mit kell még elintéznem stb., akkor kicsit meglepődtem, mert hirtelen olyan érzésem támadt, hogy jééé, holnap suli... Persze ez egy igen erőteljes túlzás, lévén hatodika van, tanítás meg majd csak harmincegyedikén lesz. Ugyanakkor teljesen jogos, hiszen annak ellenére, hogy eddig meglepően unalmas volt a nyaram (nem véletlenül vagyok én olyan kíváncsi az egyetemre az érthető fokozatnál cseppet jobban), most úgy tűnik, jól hátsón rúgta magát, és felvette a szokványos templót.

Kezdem az aktuálissal. Szombaton indulok a gólyatáborba, ami öt napig fog tartani. Az az igazság, hogy rettenetesen kíváncsi vagyok, milyen lesz. Remélem, sikerül szereznem néhány barátot, meg úgy alapjáraton jól fogom érezni magam. Mondjuk csak jókat hallottam róla, nem hinném, hogy pont én ne élvezném. :D

Aztán sikerült újra munkát szereznem a nyér végére, bár sajnos most közel sem tudok annyit dolgozni, mint tavaly. Akárhogy is számolom, nagyon necces, hogy el tudok-e menni 10(!) napra. Ha mindent, de tényleg mindent bevetek, akkor talán. Pedig az a tíz nap nem hogy nem hangzik soknak, hanem úgy kifejezetten kevésnek tartom. De komolyan csak ennyi fér bele. Az utolsó héten már igen erőteljesen készülnöm kell a költözésre, a hét második felében pedig meg is kell ejtenem. El sem tudom képzelni, milyen lesz. Szegeden fogok lakni, egyetemista leszek, ráadásul orvostanhallgató, rengeteg új embert fogok megismerni, és csupa olyan dologgal leszek körülvéve, csupa olyasmiről kell majd tanulnom, ami igenis nagyon-nagyon érdekel! Úristen, annyira izgulok! :D