Igazán gonosz dolog lenne anélkül átlépni az újévbe, hogy még egyszer virtuálisan locsognék néhány igazán üdítő mondatban, így aztán arra jutottam, hogy megörvendeztetlek titeket egy bejegyzéssel az év utolsó napján. Bár arról fogalmam sincs, van-e valaki, aki hozzám hasonlóan a netet bújja ezen a napon, meg másféle paranormális dolgokat csinál (tanul), de azért nem kockáztatok.
Az a helyzet, hogy épp csak idejutottam írni egy kicsit, és erre olyan pazar ürügyet kreáltam magamnak, ami minden valószínűség szerint csak számomra vicces, de én elég jól kiterveltem. Éppen szárad a hajam. És ezért most nem tanulok, nem olvasok, sőt, a takarítást is befejeztem, mert úgy érzem, jelen állapotomban, azaz, míg szárad a hajam, megérdemlek egy kis kikapcsolódást. Ennyi jár. (Igaz, tegnap elolvastam egy könyvet, de hát az tegnap volt, ma meg ma van, és még nem szórakoztam eleget délelőtt ahhoz, hogy a délutánom olyan sima ügy legyen.) Szóval most félretettem a törit meg a porszívót, hogy okádjam magamból a szavakat, mert egyébként brutális szómenésem van, ha esetleg valakinek még nem tűnt volna fel.

 

 

Csak tájékoztatásképp közlöm, hogy ezt a képet a wehearit ontotta magából. Felmentem, és csodák csodájára annyi újévi köszöntős fotót találtam, hogy az átlagsűrűgése komolyan majdnem annyi volt mint máskor naponta a szerelmetes témájúaké, ami igazán nagy szó. Bár ha tehetném, lehet, hogy inkább ezekkel búcsúztatnám ezt az évet, és köszönteném a következőt: (Szemeket behunyni, és azonnal lejjebb tekerni, ha nem akartok hatalmas sóhajokat hallatni, vagy különösen gyorsan dübörgő szívvel reszketni ezen a csodálatos napon. Khm. Én szóltam!)

 

Tök mindegy, hogy jófiú, rosszfiú, vagy nem tudja, hogy jó vagy rossz fiú. Ebben az évben minden formájában levett a lábamról a srác. És igazán remélem, hogy jövőre is le fog. És ezt hasonlóan sok úton-módon teszi meg. És még a borostával sincs gond:

 

A magam részéről, hangozzék akármilyen könnyűvérű fruskának, bátran kipróbálnám, mennyire szúrja meg az arcom. Hm.

 

Kérem. Nagyon-nagyon szépen kérem...

 

Ezt a képet igazán véletlenül találtam meg. Nem volt semmiféle kapocs köztem meg Taylor L között ezen kivételes év során, azért nem mehettem el csak úgy mellette. Szexi kis esőcseppektől hemzseg, nem? Már a kép. Még csak véletlenül sem a(z izmos) mellkasról beszélek. Pf.

 

 

S lám, még egy vámpír is elrabolta a szívem. Szörnyű!

 

Hogy a negyedik körzet hiperszuperszexi férfiújáról meg arról az átkozottul nyálcsorgatós mosolyáról már ne is beszéljek....

 

És akkor ugorhatunk is a Tizenkettedikre. Ott is vannak ám hormonháborút kirobbantó dolgok. Szerintem nem csak Katniss lobbant lángra egészen érdekes biológiai szerkezeteket, hanem mások is, és ez az előző képkockákon duplán bebizonyosodott, de lehet, hogy csak különösen ábrándozós hangulatban vagyok.

 

Na de térjünk a lényegre, még mielőtt elszalad velem a ló.

 

Először is mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy ez nem lesz olyan igazi évösszefoglaló, mivel most kivételesen olyan "utálom a szilvesztert, ez a(z egyik) legrosszabb nap az évben, és istenem, miért kell ezt megünnepelni, én komolyan nem értem" hangulatban vagyok. Mindazonáltal este csajbulit csapunk, amit már nagyon várok, meg amúgy is pörgős hangulatban vagyok, méghozzá annyira, hogy még a nemlétező humorom is a tetőfokára hágott, és most úgy ontom magamból a a hülyeségeket, mint a kerti csapunk a vizet egy jó kis nyári palántaöntözés során. Ezen valószínűleg az sem segített, hogy az előbb ittam egy kávét, ami elég édesre sikeredett, és kicsit olyan érzésem van, hogy pár perc múlva cukrot fogok hányni. Na, jó, ezt a gondolatmenetet inkább elfojtom egy mentolos rágóval.

Az a helyzet, hogy két könyvet is végigbújtam az szombat este óta. Ez így még nem hangzik vészesen, sőt, teljesen normális, hiszen majd' négy egész nap telt el azóta. De ha megemlítem, hogy volt bennük egy-egy Wesley meg egy Daemon, és mindketten bunkók, szarkasztikusak, de brutálisan szexuálisak, akkor valószínűleg felcsillan a reménysugár azok szemében, akik jártak már hasonló helyzetben, hogy nem őrültem meg teljesen, csak egy egészen picit kikészültem. Természetesen túl fogom élni, sőt, ha így lesz, és a további kötetek (merthogy az utóbbi folytatásos!) végeztével - avagy közben - nem halálozok el akut szívinfarktusban az izgalomtól, isten bizony hozok egy hasonlóképp bőbeszédű bejegyzést ezekről a kötetekről jövőre.

Ami pedig az évemet illeti, merthogy mégiscsak kötődnöm kell néhány sorban a főcímhez - ami igazán sablonos és nagy klisé, ha engem kérdeztek, de rózsás gondolataim ellenére nem tudtam elég rövid és elég hatásos szavakat odabökni az említett helyre. Szóval, ha meg kéne említenem az elmúlt évem fénypontjait, akkor olyasmiket mondanék, hogy:
Oké, most legeslegelőször a tenger jutott az eszembe, a maga sós csodálatosságával meg a bizsergető napsütéssel, és azzal az életérzéssel, ami elfog, mikor ott állsz a végtelen előtt. Vagy menőn végigsétálsz a parton, és rákacsintasz egy-két helyes pasira, de mivel ezutóbbit még nem volt alkalmam megtapasztalni, inkább csak a révedező pillantásokról meg a szemet csípő nátriumklorid-koncentrációról emlékeznék meg. A többit jövőre, ígérem. Aztán ott volt a csodálatos meglepetés-születésnapom, ami olyan nyomot hagyott rajtam, hogy a büdös életbe nem vakarom le magamról. Komolyan, még életemben nem lepődtem meg úgy, mint akkor, és szerintem nem is lehet tetézni. Hihetetlen volt. Aztán ott voltak a Pestre tett kirándulásaink, amikor is a Duna csodálatos partján koctattuk a cipőnk talpát a barátaimmal, moziban voltunk, végigjártuk a boltokat, kávéztünk, svéd húsgolyót zabálunk, amit megint csak fontos megemlíteni, mert kiemelkedő nyomot hagyott az a mennyei íz az emlékeimben. Így télen pedig eljutottunk Abussal a Vörösmarty térre is, ami külön öröm, mert még nem volt alkalmam pesti karácsonyi vásárban lopni az időt. Aztán ott volt az a sok nevetés, aminek a felét olyan poénok robbantották ki, amik a bejegyzésemben található viccesnek gondolt, ámde totálisan értelmetlen szókapcsolatokkal rokonságban álló, csak és kizárólag bizonyos személyek rekeszizmait megdolgoztató gondolatok voltak. Az osztálykirándulásainkat amolyan mellékszálként említeném meg, csak hgy csillapítsam a kedélyeket, még mielőtt túlságosan boldognak tűnne az évem. Szóval, az első nem volt olyan rossz, néhány pillanatát leszámítva még élveztem is, meg hát igazából buli volt, pláne hogy pár sráccal fent maradtunk végig, aztán a buszon versenyeztünk hogy ki dől ki korábban. Azt megjegyzem, hogy kb. 10 a 20-hoz arányban virrasztottunk, és NAGYON KEVÉS KIVÉTELT leszámítva azok szörtyögtek, akik részegek voltak. (Kiegészítés: hozzájuk tartozott a nagyobb szám, és a tanárok nincsenek leszámítva). Aztán csodálatos könyveket olvastam. A tetovált remekműveken át, a csillagokon meg a nyugalom édes tengerén keresztül, a lánga lobbant lányon át egészen ezekig a piszok disznókig, akik előtt úgy dobnám el magam, ha megjelennének, mint egy átkozott krumpliszsák. Filmekben sem volt hiány, jó sokszor jártunk moziban (lám, ha már a fogyókúrát, az egészséges életmódot és a tanulás még jobban felpörgetését nem is, de ezt legalább sikerült teljesíteni az ex-újévi terveim közül). Fel is írtam magamnak egy listára, miket láttam, meg szerintem megpróbálom majd összeszedni az olvasmányaimat is, aztán költük róluk egy valamivel szalonképesebb bejegyzést, hogy gyarapítsam a szavakat az oldalamon. A következő 365 napra szövögetett terveimről most inkább nem írok semmit, mert a fele az érettségiről szólna, amitől gyomorgörcsöm van napjában legalább háromszor, és ez így négy hónapos távlatban már talán nem is olyan beteges, mint gondolnánk, a másik fele meg a nyaramról, ami mindig másképp alakul, mint ahogy az a fejemben előre összeáll (a teljesített dolgok aránya sacimetriailag az osztálykirándulás józan-részeg mérlegével megegyező, ha nem rosszabb), és ha valami kimaradna, akkor az a diéta, amit csak azért sem említek meg. Mert már amúgy is elég sablonos, hogy erről írok, nem akarok még ennél ihlethiányosabbnak és kétségbeesettebnek tűnni azelőtt a bátor ember előtt, aki még mindig nem adta fel, hogy végigolvassa ez a szinte tartalmatlan maszlagot, amit most kerítek itt. (Egyébként meg, miután ezúttal tényleg sikerül véghezvinnem a világrengetően egészséges terveimet, így legalább váratlanul ér majd mindenkit, aki nem csak hogy kitartó, de egyenesen bámulatos is, amiért rendszeresen olvas, és még követni is tud, hogy mennyire váratlanul és spontán fogytam le, újévi ígéret meg hasonló baromságok nélkül.)

Ami pedig a másik oldalt illeti, természetesen történtek rossz dolgok is az elmúlt évben. De nem akarom elrontani a felperzselt hangulatot, csak úgy idebököm a részletes örömtenger után, hogy igenis értek csalódások, hibáztam, bizonyos időszakokban olyan rossz gondolataim voltak, mint még soha életemben, veszítettem el bartot (megint), túléltem két hosszabb netmegvonást is, és annyit zabáltam, hogy inkább nem folytatom. Ja, és a szalagavatóm se volt egy igazi leányálom. De azért nem panaszkodom. Hiszen nem lehet minden csodálatos.

Elég paradox dolog, de bizonyos szemszögből nézve ez volt életem legcsodásabb, ugyanakkor legszarabb éve is, igazán páratlan alkotás, amire mindig emlékezni fogok, és egyáltalán nem bánom, hogy vége van, bár nem hinném, hogy jelent valamit az "új kezdet", mert hogy a holnap ugyanúgy holnap, mint máskor, csak most éppen megint janur lesz. Ah, mindegy.

És akkor most hivatalosan is elmondhatom, hogy Jókai meg a páratlan körmondatai mély benyomást tettek rám, annak ellenére, hogy szégyenszemre nem olvastam túl sokat belőlük. Még.

Igazán köszönöm, ha eljutottál idáig, valódi hős vagy, amiért még nem akadtál ki, nem fulladtál meg a nevetéstől (ezt csak is kizárólag azért említem meg, mert még egy utolsó poént el kell szórnom ebben az évben, enélkül igazán nem lenne teljes), és nem ikszelted ki az oldalt ezután a hihetetlen szóparádé után amit lehadartam gyorsan. Most pedig megyek, mert kezd megszáradni a hajam. Majdnem, még azért egy kicsit nedves. Remélem, jövőre nem fog hullni, mert nekem úgy tűnik, elég gyorsan szárad.
Ó, és elnézést a helyesírási hibákért, ha maradtak. Majdnem kigyulladt a laptopom, olyan gyorsan pötyögtem, szóval nézzétek el nekem. Csók-csók.

Kiskutyás meg helyes pasis (vagy a fiúknak csinos csajos) boldog újévet kívánok Mindenkinek!

xoxo, Emmlyl