EGYETLEN DÖNTÉS
alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid
EGYETLEN DÖNTÉS
meghatározhatja az értékrendedet
EGYETLEN DÖNTÉS
örökre megmutathatja, kihez és mihez vagy hűséges
EGYETLEN DÖNTÉS, AMELYTŐL MEGVÁLTOZOL

Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.

Valamikor februárban láttam A beavatott előzetesét, és rögtön tudtam, hogy nekem ezt a könyvet el kell olvasnom. Egyik hétvégén aztán rá is szántam magam, és cseppet sem bántam meg. Sejtettem, hogy tetszeni fog, de azt nem gondoltam, hogy ennyire klassz lesz majd, azt meg pláne nem, hogy így. Nem ismerek sok disztópiaregényt, mindig is más műfajokban olvastam, de úgy tűnik, ez is bejön nálam. Szóval, gyorsan kivégeztem az első részt, aztán meg is rendeltük a másodikat, mert muszáj volt folytatnom. Legszívesebben azonnal meg is írtam volna a bejegyzésemet, de végül úgy döntöttem, megvárom, hogy kijöjjön a film. Nem volt könnyű, de sikerült, kibírtam. :D

És itt most megjegyezném, hogy a bejegyzésem néhány helyen spoilert tartalmaz, szóval csak saját felelősségre olvasd!:)

Amit legelőször megemlítenék, az az, hogy nagyon szeretem Trist. Elég gyakori, hogy nem vagyok teljesen kibékülve a főhősnővel (Bellát például annyira ellenszenvesnek találtam, hogy nem is olvastam el végig a könyveket), de ebben az esetben valamiért már a kezdetektől fogva szimpatikus volt a lány. Persze ez nem azt jelenit, hogy tökéletes karakter. Természetesen vannak hibái (főleg az első részben), de én teljes mértékben elfogadtam. Nem problémáztam, illetve, ha jobban belegondolok, annyira magával ragadott a sztori, hogy csak olvastam és olvastam, arra koncentráltam, mi zajlik éppen, és bizonyos esetekben lehet, hogy észre sem vettem a hibákat.
A második részben pedig felülmúlta önmagát. Lehet, hogy néha rettenetesen nyomasztónak éreztem a hangulatot, mégis tudtam, hogy erre szükség volt, és örültem, hogy nem maradt ki. Valószínűleg csalódtam volna, ha Tris hipp-hopp túlteszi magát az első részben történteken. Szerencsémre nem így történt, még a második kötet utolsó fejezeteiben is akadnak a tetteihez fűződő gondolatok, ami olyan igazivá teszi őt. Szerintem legalábbis.

A regény világa nagyon megfogott. Öt csoportra osztott társadalom: Önfeláldozók, Bátrak, Műveltek, Barátságosak és Őszinték. Különböző színek, tulajdonságok, elvek. És mindenkinek egy választás, nem több. Ha valaki rosszul dönt, a csoportnélküliek közt végzi, ami a regény elején nem tűnik túl vonzó sorsnak. Akadt néhány pont, amikor úgy éreztem, mintha a világ beszűkült volna, és nem létezne más, csak Chicago meg a kerítésen túli föld, ami nem túl nagy. Semmit sem tudunk a falon túli tájakról, néha úgy éreztem, mintha nem is létezne más, csak ez a város. Néhány aprócska információn kívül minden titokban is marad, hogy lecsapjon ránk a harmadik részben.
Egy csomót gondolkodtam azon, hogy melyik csoportot választanám, ha egy hasonló helyre csöppennék. Olvasás után természetesen rögtön a Bátrakra voksoltam volna, mivel borzasztóan tetszett a társaságuk, minden borzalom ellenére. Ha bele mernék ugrani egy szakadékba, tuti, hogy hozzájuk mennék, és fergeteges adrenalinhajhászó életmódot folytatva ugrálnék ide-oda, le és föl, futnék, verekednék, csupa félelmetes dolgot művelnék. Távol áll tőlem a tetoválásos dolog, alapjában nem is tetszik igazán, de hozzájuk annyira illik, hogy ha közéjük tartoznék, lehet bevállalnék valami picit. Mondjuk, olyan kis madarat, mint Tris. Talán. Ó, és valami szexi fekete szerelésben lennék!
Önfeláldozónak valószínűleg nem lennék jó, mert bár nem tartom magam teljes mértékben önzőnek, bizonyos esetekben hajlandó lennék olyan döntéseket hozni, melyek kizárják, hogy odavaló legyek. A Művelteket alapjában véve klassznak tartanám. Cseppet sem lennék szomorú, ha olyan igazán okos ember lennék, de egy ehhez hasonló világban valószínűleg inkább egy vonatra ugranék fel. A csoport tagjainak nagy részén látszik, hogy a tudás egy bizonyos szint fölött már nem feltétlen van pozitív hatással az emberekre. Mármint, az érzelmekre nézve biztosan. A Barátságosak cukik, de lehet, hogy egy kicsit unatkoznék náluk. Őszinte... nos, lehetséges, hogy bevállalnám. Igaz, jelen pillanatban nem tudom elképzelni, hogy mindent hajlandó legyek kimondani, szerintem izgalmasnak hangzik. Amúgy a fekete-fehér öltözködést is el tudnám viselni. :D

Mint mindenhol, természetesen itt is megjelenik a szerelmi szál. És ez megint olyan pont, ahol csöpögni fog a véleményem a rajongástól - valószínűleg picit elfogult vagyok, ha már ilyen sok pozitívumot írok. Szóval, az már az elején egyértelmű volt, hogy Négyes lesz AZ a srác. Arre viszont nem feltétlen számítottam, hogy olyan lesz, amilyen. Imádtam, hogy nem a szerelmi szál volt a középpontban. Azt, hogy Tris nem húzódott be a sarokba pusztán azért, mert Tobias mondott valamit. Igen, volt köztük vita, de valahogy mégis mindig kibékültek. Nem az a megláttam, és lefolytam a székről szerelem ez. Szépen kialakult, összejött, aztán néha darabjaira hullott, hogy utána nagy nehezen újra összerakják. Folyamatosan alakult ki kettejük között a bizalom, bár, őszintén szólva nem vagyok biztos benne, hogy ez teljes mértékben megtörtént. Egyelőre.
Tobias nagyon klassz srác, mindkét részben imádtam. Iránta érzett csodálatos fellángolásom teljesen egészséges volt, én legalábbis annak éreztem. Az első részben ez valamivel erőteljesebb volt, mint a másodikban. Ott túlságosan lefoglalt, hogy mi a helyzet a többiekkel, és bár nagyon vártam, hogy egy-egy jelenet erejéig Tris és Tobias alakítgassa kapcsolatát, ezek csak akkor jöttek, amikor tényleg szükséges volt.

Itt megemlíteném, hogy a két könyv között szerintem elég nagy ugrás van. Míg az első (nagyobb részben) inkább a világ bemutatásáról és Tris bátorrá válásáról szól, a második már rendesen benne van a háborúban, nekem komolyabbnak is tűnik. Olvastam, hogy az írónő nem kíméli a karaktereit, és cseppet sem túloztak. Azon túl, hogy az első részben elvesztettük azokat, akiket, a másodikban mégtöbb embertől kellett elbúcsúznunk.
Szerintme valamilyen szinten mind az önfeláldozók, mind a műveltek megérhetők, így nem tudnék teljesen tisztán választani, ha háborúba kéne állnom. Abban az esetben, ha az okokat vesszük figyelembe. Ha a csoportokat is, akkor az önfeláldozók oldalán harcolnék, már csak azért is, mert borzasztó, hogy ennyi embert meg akartak ölni emiatt. Máshogy is megoldhatták volna a dolgot.
A harcolós jelenetek jók voltak, az első rész vége nagyon tetszett, de azt hiszem, a másodikra lett olyan igazi a dolog.

A filmről pedig... Csütörtök délután, miután kijöttem a suliból, megcéloztam a mozit. Abival az első előadásra ültünk be, így a lehető leghamarabb végignézhettem a puha piros székből Tris történetét a vásznon. És nem csalódtam. Pedig kicsit arra számítottam, hogy fogok, mivel az ilyen regényadaptációk általában olyan távoli helyekre kalandoznak el, hogy nem kapjuk vissza a könyvek nyújtotta élményeket. Ebben az esetben annyira jól megoldották a dolgot, amennyire csak lehet. Szerintem 80%-ban biztosan könyvhű volt, és a maradék 20%-ban sem voltak zavaró változtatások. Én sajnáltam, hogy kimaradt Edward, meg a kedvenc Tris-Tobias jelenetem is, de ha jobban belegondolok, ez egyáltalán nem rossz, mivel így a kötet nyújthat néhány pluszt azoknak is, akik a film után kapnak kedvet az olvasáshoz. A vége nekem a könyvben jobban tetszett, a filmben nem feltétlen volt minden logikus, de hát nem lehet minden tökéletes. Klassz két órát töltöttem a moziban, alig várom, hogy jövőre jöjjön a folytatás.
Aztán április 30-án jön A hűséges.... Pont a könyvfesztivál után, amikor is megjelenik majd az Elakadó lélegzet folytatása. Csodás lesz az a hónap! :D

Van egy klassz kihívás a molyon a sorozattal kapcsolatban. Tervben van, hogy írok belőle egy bejegyzést, amiben olyan dolgok is lesznek, melyek a mostaniból kimaradtak (például kedvenc borító).
Értékelés: 10/10
 

Be brave!

xoxo, Emmlyl