Valamikor az elmúlt két hónapban előhozakodtam egy tervekkel teli bejegyzéssel, amiben arról írtam, hogy ideje lenne módosítanom kicsit a mindennapjaimon, visszacsempészni beléjük a már megszokott mozgást, és beiktatni néhány változást az étrendembe. Na, akkor elfogott a lelkesedés megállíthatatlan forgószele, és hirtelenjében össze-vissza beszéltem, végül nem lett belőle nagy dolog - igaz, elkezdtem futni. Májusban többször is sikerült elmennem, csak aztán júniusban rá kellett húzni a sulira, és megint elmaradtak az edzéseim. Most viszont, miután magamba döntöttem sok-sok számjegyre kikerekedő kalóriányi finomságot, volt néhány zabarohamom, és megkóstoltam szinte minden olyan finomságot, amit hónapokig kizártam az életemből, úgy érzem, ideje kitenni magam elé a stoptáblát. Nincs kimondottan bűntudatom - úgy érzem, kijárt nekem ez a kis pihenő -, bár ha arra gondolok, hogy ebben az évben csak úgy tengődtem, és karácsony óta sosem húztam meg igazán a dolgot, akkor... Hát, ha másként lett volna, valószínűleg előrébb járnék. De a volna egy mondhatni értelmetlen szó, így aztán ezt nem éri meg feszegetni.
A hajam érdekében mindenképpen szükséges lenne kicsit több zöldséget ennem - sajnos nem fűz forró szeretet többségükhöz, de majd megbarátkozunk. Remélem. Egy ideje elkezdtem halolajas kapszulát szedni, mivel sok jót olvastam róla, és gondoltam, kipróbálom, hiszen elvileg olyan vitaminok vannak benne, amik inkább hasznosak, mint ártók. Amúgy nem viszem túlzásba a halevést, szóval jó lehet.
Az edzéseket megpróbálom kicsit variálni. Valószínűleg újra bele fogok vágni az Insanitybe - nem tehetek róla, ez a kedvencem -, de egyelőre, kezdésnek próbálom kombinálni a napokat. Váltogatni az edzést és a futást, hogy újra formába hozzam magam, mielőtt terv szerint haladok. Na meg aztán amúgy is nagyon szeretk futni.
Aztán ott az úszás. Ma délelőtt rábukkantam egy bejegyzésre a facebookon, mely szerint a helyi strand úszómedencéje végre elkészült, ráadásul úszójegyet is lehet kapni, ami azért nagyon klassz, mert egyáltalán nem éri meg egész napra fizetni, ha egyszer csak reggel szeretne úszni egyet az ember. Így reggel olcsóbban letudhatom a dolgot, ami nekem tökéletes. Úgy döntöttem, holnap reggel ki is próbálom, aztán meglátjuk, lehet, hogy rendszeresen eljárok majd. A hátam miatt mindenképpen jó lenne - nem a gerincem az oka (a doki szerint az szinte tökéletes), hanem a fátamon lévő felesleg, merthogy nekem ott is van egy kicsi, és úgyszólván azt gyűlölöm a legjobban. :D

Kizárt, hogy valaha is ilyen hajlékony legyek, de azért nagyon-nagyon tetszik ez a kép.

Ma este élőben lehet nézni a Volton fellépő Hurts koncertjét a neten. És én lemaradtam az elejéről. Esküszöm, úgy emlékeztem pont tízkor kezdődik. Nem baj, most bekapcsolódok, és meghallgatom, ami még van. (Most töltött be, de már most végem van, szóval megyek is. Nagyon remélem, hogy még nem játszották a kedvenceimet, hátha a végére hagyják....) Látom őket, igaz, az ország másik feléről, de hát ez van. Sebaj, majd jövőre. Vagy azután. Somebody to die for! <3

xoxo, Emmlyl

Hát hazaértem. És most, miután kifújtam magam, a bejegyzésem is célbaér, hogy netes kis zugom barátságos főoldalát elárasszam gyönyörű tájakról készített fotókkal, néhány szóval és sok sok szinte leírhatatlan érzelemmel.
Az igazat megvallva annyi szépet láttam az elmúlt 11 napban, hogy egy részem kételkedik benne: lehetséges ennyi mindent befogadni a szemnek. Azt a sok hegyet, hidat, templomot, épületet, a kanyargó utakat, azt a rengeteg vizet, a pálmafákat... És minden mást.

Rengeteg képet készítettünk, és nagy nehezen sikerült kiválasztanom azt a néhányat, melyeket egyenként feltöltöttem végül a twitteremre, ugyanis közvetlenül a blogomra nem tudtam a méretük miatt, a facebookon pedig nem szeretek túl sok képet megosztani. Ők lennének azok:

Szarajevóban...

...szintén.

Híd Mostarban.

Neretva.

Hideg vízben ácsorgó boldog alföldi lány.

Szerpentiknek sokasága okozta hányingerre küszködő, ámde felhőtlenül jókedvű mosoly, mely - még ha nem is látszik igazán ezen a képen-  éppen azt akarja üvölteni: JÉZUSOM ITT A TENGER!!! És Dubrovnik. Amúgy. Ott, a háttérben.

Orrdörzsölgetés.

Kotorban.

Tenger. Nem lehet betelni vele. :)

Hatalmas pálmafák, és Mi. Igen, ott azok a kislányok a kő mögött. Milyen picik vagyunk! :D

Egy Szép Utca. Mellékesen megjegyezném, hogy ilyet rengeteget láttam, és le is fotóztam őket, csak hát mégse tölthetem fel mindet. Szóval kiválasztottam ezt. Hogy miért pont ezt? Hát fogalmam sincs. :D

Porto Montenegróban, egy mesés pálmafa alatt, jachtok egész hada előtt. Ez olyan igazi nyálcsorgatós hely, kedves látogatók. Végigsétál az ember a kikötőben, és kedve lenne elsírni magát a gyönyörűégtől, a vágyakozástól meg talán egy kicsit az irigykedéstől is. Elgondolkodtató. Talán az efféle helyek miatt lehet sós a tenger?

Álom.

Tengeralattjáró. Bár gondolom, felismertétek. Mindegy, a lényeg, hogy nem csak kívülről láttuk! Ez azért nagy szám szerintem. Mármint, nem hinném, hogy olyan sok ember nézett volna meg belülről is egyet. Amúgy nagyon király volt. Ha visszagondolok rá, kedvem támad megnézni egy klassz NCIS részt, nagyon menő. :D

A Tenger és Mi. Budván. Kikötőben. Este.

Szintén Budván, kicsit korábban. Az időrendem már rég megborult, mostmár látható jelei is vannak, de sebaj.

Porto Montenegro egy fájának gyönyörűséges virága.

Dubrovnik szűk, szépséges, lépcsőkkel tarkított utcáin.

Idióta vigyor egy kávézóban, Tőlem Nektek egy isteni croissant és kávé után.

És újra a tenger, ezúttal Dubrovnikból.

Hogy milyen érzés szembe nézni vele?
A legtöbb dolog egészen más, mint egy fotón, de ezt valószínűleg már tudjátok. Sosem tudsz egy képen mindent átadni, amit abban a bizonyos pillanatban látsz az orrod előtt. Ezért lehet művészet a fotózás, és ezért kellhet nagyon ügyesnek lenned abban, hogy kitaláld, hogyan mutasd meg azt a valamit, ami egy kis kockában mindig máshogy akar festeni mint a mozgó, élő, pörgő valóságban.

A tengert látni... hm. A perc, amikor a semmiből valami lesz, és az embernek kedve támad hosszú percekig bámulni akkor is, ha ugyanolyan marad, ha ugyanúgy csak rengeteg víz és ugyanúgy hullámzik. Vonzza a szemet, magához csalogatja, hogy aztán elvesszen benne. És onnan bizony nem könnyű kitalálni.

Csípi a szemed. De azért próbáld meg kinyitni a víz alatt.

Ha fürdés után megnyalod a karod, érezni fogod a nyár, a víz, a nap ízét.

Viharban hullámzik. Természetesen. Ez gondolom, egyértelmű volt. Na de csak azért mondom, mert már tudom, hogy... belülről még fantasztikusabb!!! Főleg, ha nem ér le a lábad. Csak ne vidd túlzásba, hogy vissza tudj fordulni. :D

Rengeteget ettünk (még a rákot is megkóstoltam, bár olyan ideges voltam, hogy azt hittem, menten leizzadok), a fagyitól kezdve a pizzán keresztül az eurokrémig. Aprópó fagyi. Amikor Dubrovnikban sétálsz, és elgondolkodsz, hogy megéri-e venned KÉT gomból fagyit kb 800 forintért akkor ne habozz sokáig, mert #nagyon finom #2 náluk különös módon mást jelenthet a gombóc szó, ugyanis miután kértem egy csokiskekszet és egy kávésat, a lány jól belenyomta a kanalat, rátette a tölcsérre. Ezt megismételte négyszer. Aztán áttért a kávésra. És én fagyievő bajnok vagyok. De nyolc gombóc, azt kell mondjam, majdhogynem kifogott rajtam. (Persze este megettünk Abussal ketten egy egész dobozzal, de az más, mert ott volt dr. Meier, és vágyakozó lélegzetvételeink után muszáj volt valami édességgel kompenzálni a forró szerelmek és a csodálatos mosolyok hiányát. Na.) Elolvastunk két könyvet. Fejenként. És megfejtettünk egy halom sudoku rejtvényt. És ittunk egy csomó kávét. Meg ettünk baklavát, habos sütit, pizzát és annyi mást, hogy már fel se tudom sorolni. Így hazatérve azt hiszem, a gyomrom kisebb sokkot kapott. Azzal az utolsó esti bakvalalökettel rendesen megkoronáztam a zabálást, és ha most rágondolok, esküszöm, érzem a tömény édes illatát, és olyan érzés fog el, mint a kanyargó szerpentineken kocsikázva! :D

Szóval összességében minden csodás volt, nem győzök áradozni, de egyszer majdcsak abbahagyom. :D

Remélem, Ti is jól vagytok, és élvezitek a nyár kezdetét, ezeket a szép, többnyire szabad napokat. Tessék sokat mosolyogni, olvasni, zenét hallgatni, vagy ki mire vágyik épp! <3

xoxo, Emmlyl

Sajnos azok közé az emberek közé tartozom, akik mindent az utolsó pillanatra hagynak, de most annyira izgulok, hogy egy (vagy két) teljes nappal az indulás előtt elkezdtem összeszedegetni a cuccaimat. Ez nálam ritkaság, az osztálykirándulásra például konkrétan 20 perccel azelőtt csomagoltam, mielőtt felszálltam a buszomra. (Bár az csak két nap volt.) 
Most viszont kész listával rendelkezem, és úgy döntöttem, egy részét megosztom veletek - talán hasznos lehet néhányótoknak, ha készültök valamerre. Na meg persze jövőbeli énemnek, aki reményeim szerint annyit fog utazni, hogy beleszédül.

Lány vagyok, szóval ne is számítsatok rá, hogy ez egy aprócska lista lesz, mely mentes mindenféle felesleges dologtól. A sorrend nem fontossági, totálisan összekeveredett minden, szóval meglehetősen rendezetlen, de azért itt van:

1. Iratok. Személyi, útlevél vagy bármi, amire szükséged lehet. És a pénzed, természetesen.
2. Ruha. Úgy értem, mindenféle ruha: meleg, laza, nagyon laza, extra laza, pizsama stb. Egyértelmű, hogy az úticéltól függ, mit választasz. (Északra nem feltétlen szükséges extra laza cuccot vinned. Haha.)
3. Fényképező, mert MINDENT meg kell örökítened attól az egészen egyszerű homokszemcsétől/falevéltől/kőtől kezdve a kislábadujján át a leégett vagy jéggé fagyott, de mindenképpen vigyorgó képedig.
4. A fürdős cuccaid. Törölköző (nem vicc, van aki hajlamos megfeledkezni róla!), fogkrém, FOGKEFE, testápoló, tusfürdő, sampon.
5. Körömlakk, természetesen. (Fiúknak nem muszáj.)
6. Sminkcuccok és parfüm. (Ezt sem.)
7. Fésű, hajgumi és csatok.
8. Toll és papír. Ki tudja, mikor kell. Főleg, ha hosszabb időre mész.
9. ZSEBKENDŐ. Úgy bizony! Otthon ne felejtsd! Ki tudja, mikor jön rád az allergia...
10. Kényelmes cipő, papucs, akármi.
11. Fülhallgató. Ez olyan dolog, ami nélkül a hozzám hasonló emberek amúgy sem képesek kilépni az ajtón, de azért gondoltam, felírom.
12. Napszemüveg.
13. Táska. (Lányok, többet is lehet. )
14. Könyv. (lásd: fülhallgató)
15. TÖLTŐ. khm.
16. MINDIG legyen nálad egy esernyő.
17. ... és RÁGÓ. (Már ha te is függő vagy. De ha nem, akkor is, ugyanis bármikor szükséged lehet arra a friss, mentolos leheletre. Én szóltam.)
18. Vigyél magaddal ollót. Ez talán feleslegesnek tűnik, de bármikor kellhet. Hányszor kutakodtál utána reménytelenül a suliban? Hányszor??? Hm????
19. Zene.
20. SEBTAPASZ
21. Lányok, a lányos cuccaitok. Tudjátok, mire gondolok... Csak mert a matematika is tévedhet néha, sőt, még egy peches utastársatok is akadhat, aki meglehetősen hálás lesz, ha ki tudjátok segíteni őt. ;)

Továbbá olyasféle dolgok, mint például kispárna, ami nélkül nem tudsz aludni, hajcsavaró, ha szereted a csinos kis loknikat, gyógyszer, ha hajlamos vagy az allergiára, vagy valamilyen vitamint kell szedned, arctisztítók, bőrradír... Szóval tuszkold be valahogy a szobádat egy bőröndbe. Nem könnyű feladat, de azért megpróbálhatod.

És, ha rám hallgatsz... Vigyél magaddal egy kis csokit. Csak mert csak.

Ui.: Bloodstream. Ed Sheeran. Zseniális. Must hear!

xoxo, Emmlyl

Na, szóval. Hétfő van, és végre NEM kell iskolába mennem. Ez szavakba foglalhatatlanul csodálatos érzés, hihetetlenül boldog vagyok stb., mégis fél hatkor pattantak ki a szemeim. Hogy miért? Tudja a franc! Azt hiszem, a szervezetem hozzászokott, hogy koránkelő lettem, és most viccelődik velem: a későbbi lefekvés ellenére is reggel - nyáron értsd: hajnalban - ébresztget. Mindegy, az üldögélést át tudom ütemezni, szóval nem gáz. De tényleg.

Hatalmas dilemmá(k)ba kerültem. Mára tipikus hippi TINIlány lettem, aki éppen egy döntésképtelen napját éli meg, és semmi sem tetszik neki, de azért közben tudja, hogy amúgy az egész világ csodálatos. Igen, minden pompás, csak a fején éktelenkedő szivárvány nem stimmel... Nem, az határozottan nem illik oda. De nem talál megfelelő festéket a boltban, ezért teljesen kiakad, és úgy érzi: csúnya haja lesz a tengerpartos képeken. Aztán azt gondolja: kit érdekel milyen a haja, ha ott a tenger?
Ma hivatalosan is megállapítottam, hogy: #1 valaminek félre kellett csúsznia a génjeimben, #2 nem gyártanak normális fürdőruhát, vagy pedig #3 túlságosan eltér az ízlésem a nagy átlagtól. Már az összes boltot végigjártam, és mindenhol csupa csilivili, fodorral agyondíszített, XXXXC kosaras, ráadásul pushopos, és hátul csatos csodát találtam. Ezek közül így egyik sem jön be, szóval most hisztis 18 éves lánynak érzem magam, aki képtelen megtalálni azt, amit szeretne, pedig csak egy EGYSZERŰ fürdőruhára vágyik, lehetőleg csillámok, flitterek, fodrok, csatok és bugyuta minták nélkül. Mondjuk, csíkokkal. Vagy pöttyökkel, megfelelő méretűekkel, persze. Ah, utálok tinédzser lenni...

De! (És hihetetlen(!), hogy ezt eddig nem vettem észre.) Egy héten belül megérkezik Ed Sheeran új albuma, melyet amúgy nagyon stílusosan "X"-nek nevezett el - a + után, ugye -, és naponta kapunk róla egy új dalt. Én pedig ma megtaláltam őket. És sikítoztam. Pont, mint amikor megnéztem a Teen Wolf (már csak egy hét! EGY!!!) előzetesét, és azt hittem, Stiles végre összejön Lydiával. Azóta persze rájöttem, hogy Malia volt a videóban, és kellőképp elszontyolodtam. Végül rájuk hagytam, elvégre egyszer csak egymásra találnak... Vagy nem? Na. Dehogynem. :D
A lényeg, hogy hamarosan itt az X...

xoxo, Emmlyl

És vége. A nyáriszünet immáron hivatalosan is kitört, már csak egy évzárót kell végigszenvednie a kevésbé szerencsésebb embereknek a suliban. Szóval, végre megérkezett a régóta várt szünet, nullázódtak a visszaszámlálók, és most mindenki iszonyatosan boldog. Pláne én, akinek a hangulati görbélye erőteljesen lefelé haladó irányból, olyan gyorsan szökött a magasba, hogy hányingerem lett hirtelen. Na de erről később. (Zavaros lesz, előre szólok, bár szinte mindig ezt csinálom.)

Először is - mivel lelkes weheartit és pinterest meg miegymás felhasználó vagyok -, beillesztek egy képet, mert enélkül egy bejegyzés sem lehet teljes:

Hetek óta tervezgettek a hátam mögött, és én még csak észre se vettem. Szentül hiszem, hogy ők a profik, és nem én vagyok a figyelmetlen, de ki tudja. :D A lényeg az, hogy a legkevésbé sem számítottam a dologra, sőt, igazság szerint úgy készültem, hogy majd beülünk a moziba a csajokkal, merthogy a többiek úgysem jönnek be a városba. Rendesen beetettek, én meg szépen bevettem. A Stockba be se akartam menni, azt hittem, majd megint csalódás lesz. Aztán megláttam a teamécsesekkel végigpakolt asztalokat meg a lufikat, és úgy éreztem, nem jó helyen vagyunk. A következő kép pedig egy csomó ugráló ember, tucatnyi ölelés, és az, hogy olyan szinten nem tudom, most mi van, hogy szerintem még a nevemet se tudtam volna megmondani, ha valaki megkérdezi. És ha már a legeknél tartunk: életem legcsodálatosabb ajándékát kaptam. Illetve, kettőt. Nem is tudom, melyik a jobb