Nagyon sok�ig nem tudtam �rni. Annyira sok�ig, hogy teljesen f�l�sleges lenne bej�tszanom az egyetemk�rty�t: m�g a legelfoglaltabb ember sem �l le ennyi h�napot szabad percek n�lk�l. Voltak szabad perceim. Nem sok, �s nem is tehermentes, de akadt n�h�ny. Csak nem siker�lt �r�sra sz�nnom �ket. �s ez, meg az egy�b dolgaim, gondolataim el�gg� felkavart�k a lelkemet. De most �gy d�nt�ttem, hogy �sszeszedek egy igaz�n �szinte bejegyz�st. 
Minden egyes sz� igaz abb�l, hogy a vizsgaid�szak nem csak rengeteg tanulnival�val terheli az azt-se-tudom-mivel-kezdjem hallgat�t. Az elm�lt k�t h�nap az elrettent�seknek nagyj�b�l megfelel�en neh�z id�szak volt, �s most, hogy v�ge van, �s �vatosan a m�sodik szemeszter k�sz�b�re cs�sztathatom a l�baimat, hogy a k�vetkez� f�l�v az �n mozdulatomat illet� �vatost�l valami eg�szen t�voli fogalomnak megfelel�en z�gjon el a fejem felett, fell�legezhetek. Pihenhetek, vagy legal�bbis megpr�b�lhatok pihenni k�t hetet, �s ki�lvezni minden, ez�ttal t�nyleg szabad percet, �j terveket sz�ni, b�tors�got �s kell� elsz�nts�got csemp�szni a b�r�m al�. 
De mint eml�tettem, az elm�lt k�t h�nap nem csak a tanul�sr�l sz�lt - mint ahogy maga az egyetem sem teljes eg�sz�ben a szakoddal kapcsolatos ismeretek elsaj�t�t�s�r�l sz�l, �s most nem a bulikra, a sz�ks�ges kikapcsol�sra meg a rengeteg emberre gondolok, b�r nem titok, hogy ezekben sincs hi�ny. Amire most ki akarok lyukadni, az sokkal ink�bb az �nismerettel kapcsolatos. K�nytelen vagy megismerni magad. Nincs mese. �s ha a szorgalmi id�szakban nem siker�l r�j�nn�d erre, h�t a vizsgaid�szak eg�szen biztosan tudom�sodra hozza. Nem biztos, hogy mindenkin�l �gy megy ez, de �n �pp azok k�z� tartozom, akiket pr�b�ra tett a saj�t lelke, �s a sok tanul�s mellett, amikor maga m�g�tt hagyott egy megm�rettet�st, el�g sok �tgondolnival�ja volt. F�leg janu�rban, amikor m�r egy eg�sz h�napja csak tanultam, vagy olyasmiket csin�ltam, amiket az antiszoc �nem �lt meg boldogan, a szoci�lisabbnak enyh�n sz�lva v�rzett a sz�ve, n�h�ny kiv�telt lesz�m�tva, persze. 
Am�g tanultam, n�ha eszembe jutott, hogy milyen j� lenne �rni. Blogot, a kis t�rt�netemet, b�rmit... Azt�n id�m lett. Le�ltem. De nem j�ttek a szavak. Vagy ha j�ttek, nem tetszettek. D�h�s lettem magamra, azt�n r�fogtam az eg�szet arra, hogy szeptember �ta j�form�n csak tudom�nyos �r�sokat, tanulnival�t olvastam, biztos az�rt nem csap meg az ihlet, mert (szinte) semmi k�nny� olvasm�ny�lm�nyem nem volt, �s kipottyant a fejemb�l a megszok�s, ahogy egym�s ut�n illesztem a szavakat. A t�li sz�netben sz�pen ki is k�sz�tettem magam, miut�n elolvastam kevesebb mint 24 �ra leforg�sa alatt k�t k�nyvet, �s nem hogy nem j�tt vissza az ujjaimba szikra, de m�g fel is bosszantott egy rettenetes f�gg�v�g. �s mivel �n �n vagyok, tov�bb h�ztam magamban a bajt, kirobbantottam a saj�t bens�m sokadik nagy h�bor�j�t, �s elrontottam magamban majdnem mindent, ami m�g a hely�n volt, mert meg akartam tal�lni azt a hib�t, ami m�r olyan r�gen nyomaszt, amir�l m�g csak azt sem tudtam pontosan, hogy mi az, �s m�gis k�pes volt szinte ak�rmikor lecsapni r�m. Csak �gy. 
Sok�ig halogattam a blog dolgot, m�g azut�n is, hogy eld�nt�ttem, mit kezdek vele, mert kigondolva m�g semmi sem olyan biztos. De most m�r nem akarok olyan ember lenni t�bb�, akinek csak bizonytalan gondolatai vannak. �gy d�nt�ttem, hogy itt hagyom a blogomat. Lehet, hogy csak egy id�re, �s valamikor visszat�rek majd, ha olyasfajta megosztanival�m lesz a nagyvil�ggal, ami ide illik - de az is lehet, hogy ez a legutols� bejegyz�s. 

Amikor elkezdtem az egyetemet, �gy indultam el, �gy k�lt�ztem el f�lig itthonr�l, hogy ez egy tiszta lap. De nem volt az. A kellet�n�l sokkal t�bbsz�r gondoltam a gimire, sokkal t�bbsz�r hagytam, hogy a gyeng�bb perceimben r�mtelepedjen az a sok k�rd�s ami a fejemben maradt. N�ha m�g akartam is, mert egy id� ut�n nagyon szerettem volna minden lez�rand�t magam m�g�tt hagyni. Azt�n most ezut�n a fr�nya vizsgaid�szak ut�n arra jutottam, hogy ak�rmilyen furcs�n is hangzik, t�ls�gosan gonosz voltam magammal. Az�rt, mert nem puszt�n nem hagytam magam m�g�tt a lej�rt lemezt, hanem egyenesen saj�t magamat hib�ztattam minden egyes befejezett, egyszer�en f�lbeszakadt, vagy m�g csak meg sem kezdett darab�rt. 

Ha �rni is akarn�k, nem tudn�m itt megtenni. Nem is akarom. �n szeretem ezt a blogot, t�nyleg, de az, aki lenni akarok, t�vol van att�l, aki itt voltam. Olyan ez, mint amikor betelik egy napl�d - egyszer�en nem f�r bele hogy az �ltal�nos iskol�s �ned ugyanabba a k�nyvbe �rjon, mint a k�z�psulis, vagy a m�r azon is t�ll�pett �nmagad. 

Term�szetesen tov�bbra is sz�vesen olvasom, �s szeretn�m is olvasni azokat az oldalakat, melyeken ezid�ig megfordultam, hiszen k�v�ncsi vagyok r�juk. De az �n kapuim most bez�rulnak. Itt maradnak, mert mindent�l f�ggetlen�l szerintem el�g sok sz�p eml�kem van itt, csak t�bb m�r nem lesz. Mert musz�j megtanulnom t�nyleg elengedni, hogy t�nyleg tov�bbl�phessek, �s az az ember lehessek, aki mindig is lenni akartam.

XOXO,
Emmlyl