Bitang dolog ez a kedd délután, én azt mondom - csakúgy mint az utálatos vasárnapok vagy a cseppet sem fényesebb hétfők. És mivel nem igazán tudok egyről a kettőre jutni, ráadásul alig akad egy ép gondolatom, úgy döntöttem, írok egy az állapotomhoz hasonlóan "üres" és "értelmes" bejegyzést, amely minden bizonnyal nagyon hasznos lesz a nagyvilág számára.

Először is, fontosnak tartom megjegyezni, hogy mennyire nagyon várom már a péntek délutánt. Istenem, de mennyire! Tulajdonképpen már hetek óta azon szenvedek, hogy miért is kell reggel felöltöznöm, és olyan korán elhagynom a szobámat, hogy felüljek a buszra, aztán bent üljek a suliban, ahelyett, hogy aludnék még egy kicsit... Pedig korákelő típus vagyok. De hát a szenvedésnek is vannak bizonyos fokai, pláne, ha úgy csinálja az ember, mint én. :D
Nagyon kell már ez a szünet, az idegsejtjeim regenerációra éhesek, és ilyen körülmények között képtelenek építkezni. Eredetileg azt terveztem, hogy halálra olvasom magam, esetleg elvisz a csokoládé mérgezés, de mivel előbbire minden bizonnyal nem lesz időm, az utóbbi pedig már tegnap majdnem megtörtént, át kell ütemeznem a programot. Sajnálatos. (Azért azt leszögezem, hogy Peetától nem fosztom meg magam - amint lehet, megajándékozom magam néhány kedves perccel, és letudom a közös kis kalandulnk befejező részét.)

Mit is mondhatnék még? (Nos, ez egy igazán se füle, se farka poszt, szóval muszáj teletömnöm efféle közhelyekkel, meg karakterfoglaló, semmitmondó felkiáltásokkal avagy költői kérdésekkel, mert így úgy tűnik többet írok, pedig nem, és lám, máris össze hoztam két és fél sort a nagy semmiről, ami igazán örvendetes.)
Tény 1.: A hó nem esik. Ami igazán szomorú, lévén gyakorlatilag szeptember óta vágyom rá, és akármennyire is fura, úgy érzem, megérdemelném, hogy essen. De hát nem esik. Szörnyű!!!
Tény 2.: Sikerült belerontanom a szép félévembe. Ami a bizit nem befolyásolja, de az ellenőrzőmet igen, és ez, bár semmiféle jelentősége nincs, azért böködi az oldalam, mert hát...
Tény 3.: Nem jutottam be a kémia OKTV-re. És egy fél ponton múlott. SZÁZBÓL NYAMVADT HÜLYE KIS FÉL PONTON!!!!! Kiakasztó.
Tény 4.: Úgy tervezem, a következő két hétben a csokit müzliszeletre váltom, hogy egészségesebb legyek. (No persze.)
Tény 5.: Nagyon várom, hogy vége legyen ennek a délutánnak, mert abszolúte semmi értelme nincs.

Szóval most összeszedem magam, és kezdek valamit az életemmel.