Ha akartam se találhattam volna ennél sablonosabb címet így a tél kezdetén, de imádom ezt a dalt, meg amúgy is szalagavatókkal zsúfolt időszakon vagyok túl, így hát elsütöttem.

Több mint egy hónap telt el azóta, hogy utoljára boldogítottalak titeket a néha már számomra is megfejthetetlennek tűnő mondatszerkezeteimmel, így aztán rengeteg mesélnivelóm gyűlt össze, pláne, hogy ez a hónap ezerrel pörgött, messze fölülmúlva az összes többit ebben az évben. Szervezkedés, vadászat az egyetemi nyílt napok időpontjára, OKTV, ruhapróbák, szalagavatók, dolgozatok és még sok minden más.

Valamikor november elején tűnhettem el, amikor is megint elhagyott a mostanra teljesen újjászületett laptopom (jobb, mint a betegsége előtt volt, csodát tettek vele, bár lehet, hogy ezt a hála és a lelkesedés meg az írás okozta boldogsághormonfelszabadulás együttese mondatja velem). Emlékszem, a kezdetekben kimondottan jó hatással volt rám a netmegvonás, ugyanis sikerült kizárólag a tanulásra koncentrálnom, és annyit kémiáznom az OKTV előtt, amennyi csak belefért. Szó szerint, csütörtök reggeltől vasárnap estig nonstop a könyvet bújtam, hétfőn délelőtt a szerves összefoglaló átolvasásakor már azt hittem, konstitúciós képleteket hányok a füzetemre, ami vicces, mert egyébként tényleg hányingerem volt, annyira izgultam. És rettegtem, hogy el fogom rontani, mert ha egy dolog volt/van ebben az első félévben, amit igazán szerettem volna/szeretnék jól megcsinálni, akkor hát ez az. Bejutni a kémia megyei fordulórája. Még nincs meg az eredmény, de 69,5 pontot sikerült összeszednem, a helyzetem tehát nem abszolút reménytelen.
A biológiáról ez már nem mondható el, messze nem értem el a ponthatárt, az első kanyarban kizúgtam, amit totálisan megérdemeltem, ugyanis ha azt mondom, nem készültem fel tisztességesen, akkor azzal nem fejeztem ki magam elég jól. Mostanában egyre nagyobb a para, mindenki sietni akar, mindenki követel, tanulni kell erre meg arra is, az ember néha már azt se tudja, most akkor melyik könyvet nyissa ki, mire készüljön először, hogy szelektáljon. Emlékszem, egyszer azt mondták, meg kell tanulnunk szétválasztani, mi az, ami fontos, és mi az, amivel nem szükségszerű annyira sokat foglalkozni. Nagy fenéket. Ebben az évben ezt majdnem lehetetlen megcsinálni. Biztos akad néhány nagyon ügyes ember, aki jól sakkozik, és úgy alakítja a lépéseit, hogy szerencsésen alakítja az életét. De ha csak belegondolunk, hogy több mint négyszáz pontra van szükségem, szóval mindenből ötösnek kell lennem, az érettségiket pedig szintén erre a szintre kell belőnöm (legalább), akkor nem nehéz levonni a következtetést, mely szerint nem igazán éri meg bedobni a sarokba a magyar könyvemet, még akkor sem, ha biológiából emeltezek. De hagyjuk is az iskolát, mert bár talán nem konstitúciós képleteket, hanem a vacsorámat, de valamit visszahoz ez a téma, ha nem pattanok le róla rögtön.

Wicca, olvastam a blogod, a bejegyzésed a listádról, melyen szerepel az oldalam. Ezúton is nagyon köszönöm, igazán jól esett, hogy eszedbe jutottam, és hihetetlenül boldog voltam (meg még most is az vagyok), amiért engem választottál a második helyre! <3
Bár ez a design kicsit más lett, egyszerűbb mint az előző, remélem, ez is elnyeri a tetszésedet. :)

Még az őszi szünet végén, majd az azt követő héten valami rejtélyes oknál fogva egy csomó filmet néztem meg. Mármint magamhoz képest. Valamikor megpróbálom összegyűjteni, miféle alkotásokkal gazdagodott a listám, és hozok róluk egy összegző bejegyzést. Hasonlóképp állok a könyvekkel is, bár ebből több felmutatnivalóm van, ugyanis mivel nem pinteresteztem, nem írtam, valamivel el kellett töltenem az időmet, és végre megjött a bátorságom az olvasáshoz - amit csak azért szorítok háttérbe a mindennapokban, mert néha nagyon nehéz félbehagyni, és annak dolgozatok láthatják kárát. Új élményt szereztem Sarah Dessen fantáziájából, Csak egyetlen napból, Útvesztőből, sőt, viadalról is, így ezekből is lesz mit összeeszkábálnom a héten. Megyek is, frissítem a molyomat.

És akkor még meg sem említettem a szalagtűzőmet és a szalagavatómat, melyek szintén a novembert színesítették. Igazán tarka hónap volt, nem? Meg sem próbálom elképzelni, még a végén beleszédülök a színkavalkádba...
Kezdetnek összeraktam egy teljesen más hangulatú dizit, mely már hetek óta a fejemben motoszkál, és alig vártam, hogy végre viszontláthassam a képernyőn. Készüljetek, hamarosan fehérruhás mesével érkezem, meg egy csinos kis szalag igen jól dokumentált történetével!

Remélem, mind csodásan vagytok!

Emmlyl