#2 A nyár, amikor megszépültem2014.09.12. 15:58, Emmlyl
Nyár trilógia, kezdet (és vég)
Ebben a könyvben mindaz benne van, amire minden lánynak szőksége van nyáron.
Ahogy beköszönt a nyár, Belly maga mögött hagyja az iskolai életét, és Cousins Beachre menekül, oda, ahol élete minden eddigi nyarát töltötte. A nyaralóban nemcsak otthon érzi magát, távol az otthontól, de a számára legkedvesebb emberek veszik körül: Susannah, édesanyja legjobb barátnője a fiaival, Conraddal és Jeremiah-val. Belly azóta üldözi a szerelmével Conradod, amióta az eszét tudja, de mindennél jobban reménykedik abban, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi. Bár megjelenik egy új srác, Cam, aki egy kicsit elvonja a figyelmét, és Conrad tetvére, Jeremiah is sóvárgó pillantásokat vet rá, Belly színe már Conradé. Vajon a fiú is neki szánja az övét? Tényleg olyan nyár áll előttük, amely mindent megváltoztat?
Már jó rég felfigyeltem erre a könyvre. Azt hiszem, a Könyvfesztiválon láttam először a Könyvmolyos standnál, és rögtön tudtam, hogy szeretném elolvasni. Mégsem vettem meg, amit így utólag egyáltalán nem bánok, hiszen sokkal jobb könyveket hoztam haza - igen, még a Hűségest is olvasásra érdemesebbnek tartom, sajnos.
Nem titok, hogy ez nem egy kifejezetten nehéz, mély nyomokat hagyó történet. Már a fülszövegből kiderül, hogy laza nyári kalandok, szerelem, napsütés meg hasonló eufórikus érzésekbe vezető képek várnak ránk. Ezért is gondoltam, hogy tökéletes nyárvégi olvasmány, méltó arra, hogy lezárjam vele a két és fél hónapnyi szünetemet, és vasárnap délután gyorsan letudjam, csak úgy. De most... Talán mégsem volt igazam.
Először is, senkit sem szeretnék megsérteni ezen könyvről alkotott véleményében, szóval ez csak az én véleményem, az olvasás közbeni érzéseim vetülete. Könnyűnek könnyű volt, laza és igazán nyári, de mégsem olyan, mint amilyet vártam. Belly karaktere nem állt hozzám túlságosan közel, a szerelmi négyszög (vagy ki tudja mennyi) meg pláne nem az én műfajom. Dehát ezt le kell küzdenem, ugyanis igen ritkák az olyan kincsek, melyekben nem üti fel a fejét ez a szörnyű kis geometriai alakzat. Akárhogy is, ezzel a lánnyal nem tudtam azonosulni, a történet pedig meglehetősen kiszámítható volt, ráadásul néha a megfogalmazással is akadtak gondjaim, de lehet, hogy ezzel csak én vagyok így, és éppen defektes volt az agyam azon a délutánon, ki tudja. Ami pedig a további szereplőket illeti.
Jeremiah igazán jó barát (lehetett volna), bár szerintem már akkor egyértelmű volt, hogy mi is lesz, amikor még nem volt (ez így kissé talán zavaros), és igazából nem is értettem, miért olyan nagy dolog ez a vallomás. Vagy hogy egyáltalán miért kell. Hiszen már tudtuk! Mindannyian.
Susannah nagyon kedves nő, de őszintén, ki az, aki nem jön rá az első megjelenésekor, vagy legalább a másodiknál, hogy mi lesz vele? Ki?
Belly édesanyja igencsak furcsára sikeredett. Sőt, tulajdonképpen az egész családja. Láttam lehetőséget a testvérében, kár, hogy egészen hamar száműzte őt az írónő a történetből. (Mellesleg tényleg egész egyszerűen lerendezte, de mivel ilyen rövid a könyv, talán nincs mit csodálkoznom ezen.) Az elvált szülők helyzete nekem kicsit erőltetettre sikeredett. Mintha mindenképpen szerette volna újabb szintre emelni a sztorit az írója. Keresett hát egy kapaszkodót, amibe belemarkolhat, hogy mélyvizekre evezhessen - részemről igencsak sikertelenül és átlátszón. Mondhatni ezzel magyarázza a Belly és az édesanyja közötti nem túl rózsás, de azért semmiképp sem veszett anya-lánya kapcsolatot, ami igencsak rideg, és tulajdonképpen csak a kötet végén kap egy olyan igazi, most mégis szeret! sugallatot, ami nem túl meggyőző, de azért ott van. Végig olyan érzésem volt, hogy Belly jobban szereti Susannah-t a saját édesanyjánál, ami kissé zavart.
Cam alapjában véve elég klassz srácnak tűnik, de csak mégjobban távolabb kerülök miatta Bellytől, szóval inkább nem részletezem.
Conrad pedig... Azt hiszem, ő ennek a könyvnek az egyetlen jó pontja. Még akkor is, ha egyébként igen vakon problémázik és féltékenykedik. (Hát ki nem veszi észre, hogy Belly totálisan belé van habarodva???) Talán sokkal több lehetne ebben a fiúban, vele mégis ki voltam békülve. Nagyjából. Nagyon-nagyon-nagyon halványan emlékeztetett Cortezre, amiből csupa jóra következtethetnénk, de tényleg halvány volt a gondolatfoszlány, szóval nem lepte el az agyam a rózsaszín köd azon a vasárnapon. (Vagy legalábbis nem a könyv miatt.)
Nem tudom, hogy a megválaszolatlan kérdések a további kötetekre lettek bízva, vagy szimplán eltűntek valahol egy csomó fölösleges információ között. Mindenesetre kétlem, hogy összefutok majd a második vagy a harmadik kötettel, a beharangozó alapján ugyanis nem hogy nem nyerné el a tetszésem, de kifejezetten idegesítene.
Egy könyvet sem szeretnék leszólni, hiszen teljesen személyiség- illetve ízlésfüggő, hogy ki mit szeret, kit mi rabol el ettől a néha igazán gyors és vicsorgó fogakat megvillantó világtól. Ez speciel engem nem győzött meg, neked viszont ki tudja, talán tetszhet! De csak akkor, ha valami nagyon könnyedre vágysz.
Kedvenc szereplő: Conrad. Vagy az édesanyja, vagy esetleg Jeremiah. Nem tudom, egyikük sem került igazán közel hozzám, de ha választani muszáj, hát közülük valaki.
Nem kedvelt karakter: Belly és a nem túl kedves barátnője
Kedvenc jelenet: -
Értékelés: 5/10 - kicsit csalódtam :/
xoxo, Emmlyl
|