"A nyár szerintem afféle kollektív tudattár. Mindenkinek van emléke arról, milyen dallamosan közeleg a fagyis; hogy égeti az ember combját lecsúszás közben a szinte áttüzesedett fémcsúszda. Mindnyájan hevertünk már hagyatt fekve, csukott szemmel, lüktető szemhéjakkal, és arra gondoltunk, még egy kicsit tartson ez a nap, és legyen sokkal hosszabb, mint az az utolsó, amikor egy egészen más iránybe indulunk el."

- Jodi L. Picoult

 

Az a helyzet, hogy holnap ilyenkor már túlleszek a végzős évem első napján. A weheartitot elárasztják majd a füzetes/tollas képek, az őszt üdvözlő fotók meg a kötött pulcsis lányok, akik rendszerint a)laptop előtt ülnek b)kávéznak c)olvasnak vagy pedig d) a laptop előtt ülve kávéznak, miközben az ölükben egy kinyitott könyv pihen. Szóval az ősz ilyen nyugis évszak, esőbel, hűvössel, beöltözős napokkal és sok-sok szép színnel. De ez a nyár sem volt rossz... 
És őszintén remélem, hogy a következő még élvezetesebb lesz (nem mintha panaszkodnom kéne, dehát örökös cél a színvonal emelése, nem igaz?). Sok izgalmat tartogat, az már egyszer biztos. A tanév pedig sok gyomorgörcsöt. Ez is biztos, de ez kicsit lehangolóbban, mint mondjuk, egy Hurts koncert (istenem, csak jöjjenek el újra!!!) vagy Jared Leto. 
Nem igazán van értelme ennek a bejegyzésnek, nem is terveztem hosszúra, igazából csak szerettem volna hagyni valami nyomot. Egy aprócska lenyomatot erről a két és fél hónapról:
A tenger sós ízéről. Barátokról. A napfényről és a miatta kifakult hajszálakról. Az első munkámról. Aztán a másodikról is. Könyvről. Filmről. A csillagainkban rejlő tökéletes hibáról. Keresésről. (A megtalálás úgy tűnik, jövő nyárra marad.) És még sok minden másról... 

Őszintén remélem, hogy egy év múlva ilyenkor be leszek zsongva, meg leszek őrülve, és alig bírok majd magammal a boldogság meg az idegesség kettőse miatt. Érettségi, szalagavató, felvételi, SZTE, jövök! Jövünk!

xoxo, Emmlyl