A bejegyzés címének az ég világon semmi köze nincs a mondandómhoz. Választásom egyedüli oka az, hogy egy ustream adás végén ez a szám szólt, és most éppen nem bírom kiverni a fejemből. Ezért hát címkeresés közben is ez ment (még most is, meg aztán egy ideig...), szóval leírtam. 

Valószínűleg a legtöbben találkoztatok már a neten keringő kihívásokkal, az instagramos 100 boldog napos tagekkel és a többi jelölgetős dologgal. Tegnap este szerintem majd' egy órán át olvasgattam és néztem videókat az Ice Bucket Challenge nevezetű, amerikai kezdeményezésre indult kihívásról. Ha valaki esetleg nem tudná, ez a dolog eredetileg jótékonykodásról szól, szóval nem csak egy szimpla Öntsd le magad jeges vízzel, és nyomd fel a netre, mert ez vicces! játék. A neve sem csupán Ice Bucket Challenge, hanem ALS Ice Bucket Challenge. Egy betegségre hívja fel a figyelmet, és akik vállalják a kihívást, azok támogatnak egy bizonyos összeggel egy kórházat (ha jól tudom, ez 100 dollár odakint), valamint újabb alanyokat jelölnek ki, akiknek elvileg 24 órán belül nyakon kell önteni magukat egy vödör jeges vízzel. Ez amúgy egyáltalán nem játék, és sok olyan kommentet olvastam, melyek szerint elég nagy butaság ilyesmivel szórakozni, de én személy szerint klassz dolognak tartom. Már csak azért is, mert sajnos a mi világunkban nem egyszerű felhívni az emberek figyelmét bizonyos dolgokra, még akkor sem, ha a lehetőségeink gyakorlatilag korlátlanok. Az embereknek menő, vicces, szórakoztató, lájkolható és taggelhető dolgokra van szükségük, ez pedig épp egy ilyen. 

Eléggé elkanyarodtam a témámtól, szóval vissza is térek a lényegre. Egy ideje azon töprengek, hogyan dobhatnám fel valamivel a blogomat és a többi oldalamat, mert nem vagyok túl aktív, pedig szeretnék érdekes dolgokról írni, csinálni valami olyat, amit érdemes olvasni, követni stb. Van twitterem és instagramom, és mostanában egyre jobban szeretem mindkettőt, csak nem igazán tudom kihasználni. Magamról nem szeretek írni, mert az (néhány eseményt leszámítva) kit érdekel, meg ugyan miért tenném, más ötletem pedig nem igazán akadt. A 100 boldog napos dolog szerintem klassz, de nem hinném, hogy minden nap lenne mit feltöltenem (egy hét után lehet, hogy megfeletkeznék róla, és akkor borulna minden), a reggelim/ebédem/vacsorám megosztása pedig még annyira se érdekelne senkit, mint a többi. Na szóval, gondolkodtam, és közben rájöttem, hogy én baromira keveset olvastam a nyáron. Komolyan, szinte már szégyellem, pedig csak a munkáim és a többi elfoglaltságom miatt alakult így. A filmekről pedig ne is beszéljünk. Akkora filmanalfabéta vagyok, hogy azt nem tudom szavakba önteni. Ezért döntöttem úgy, hogy nem csinálok 100 boldog napot, meg ilyesmiket, hanem elolvasok 100 könyvet és megnézek 100 filmet. Időintervallumot nem adok meg, érettségire való tekintettel nyilvánvalóan nem leszek kész hipp-hopp mindkettővel, de megcsinálom őket, és időnként írok majd róluk. Rám fér egy kis kulturális megújulás, szinte már fizikai tüneteket produkálok. 

Választok majd vicceset, könnyűt, komolyat, mélyet, műszészit, szépet, mindenfélét, amit csak tudok, hogy a lehető legértelmesebben töltsem a szabadidőm - még ha nem is lesz sok belőle. 

xoxo, Emmlyl