A gimnáziumi végzős év mindenféle szempontból zsúfoltnak számít, pláne, ha az ember teljesíteni is akar. Akik túlélték (elég sokan, hála az égnek), azt mondják, elröppen, mintha csak egy útszéli kismadár lenne. Pláne az első félév, mely félévi jegyekért való küzdéssel, táncpróbákkal, szervezéssel és egy rakat egyéb teendővel van fűszerezve. Természetesen a fénypont a szalagavató. A lányok többségének menedékhelye, a habos-babos álom, a tiarák meg a fodros ruhák, és az a sok-sok magassarkú cipő. S hogy mi lesz belőle? Nos, alapvetően nem tartom magam pesszimistának, de nekem olyasmiket suttog a rettegett jövő, mint például diéta, edzőterem (ki tudja mikor, de időt kell szakítani rá), sírás, megvígasztalódás, és emiatt egy újabb diéta. Mert az életnek lételeme a körforgás, ugyebár. :D

És ezt most csak és kizárólag a tanulság miatt írom.
Nincs túl sok tapasztalatom, és esküszöm, abban a hiszemben éltem (nem egyedül!!!), hogy bőven elég lesz a ruhámat mondjuk, néhány hónap múlva, esetleg valamikor október elején kiválasztani, mert miért szaladgáljak korábban. Nos, ha vannak még hozzám hasonlóan gondolkodó emberek, üzenem nekik, hogy ne legyenek. Mivel tegnap egy rendkívül bölcs tanács következtében elindultunk ruhanézőbe, és az első két helyen a)nem volt jó a kiszemelt ruha b)már lefoglalták az előre feltételezett dátumra. Aztán a harmadikban... Nos, ezt hiszem, az volt a legtisztességesebb hely, már ami a méretre szabást és a próbálás folyamatát illeti, meg a ruhák számát persze. Egy egész emeletnyi választék volt, nekünk meg kellett mondani, milyenek az elképzeléseink, aztán sorban hozták nekünk a fülkébe a lehetséges gyönyörűségeket. Így történt hát, hogy hamarabb lett ruhám, mint táncpartnerem. Nem tudom, ez mennyire egyedi eset, de most meglehetősen különlegesnek érzem magam. :D Az meg, hogy végül is fogok-e táncolni... Nos, erről talán majd egy későbbi bejegyzésben.

Egyébként a héten hatalmas készülődések között telnek a napjaim. Persze fokozatosan lendülök bele a dologba (hiszen most is itt ülö, és írok, miközben épp csak végeztem a szobám kitakarításával), holnap már teljes gőzzel pörögni fogok a szombati grillpartim előkészítésében. Remélem, sikerül egy igazán klassz délutánt összehoznom a barátaimnak. Na meg persze finom sütiket sütnöm. Szurkoljatok!
 

xoxo, Emmlyl

Semmi pénzért nem vennék fel tiarát. :D De egy ilyet el tudnék viselni, mert ez aranyos, természetes, meg szerintem egy egészen kicsikét hippis is. Mármint olyasfajta hippis, mint amilyen én vagyok :D Na, értitek. 
Szóval bulis lenne ebben flangálni a táncosok között, mint valami elvarázsolt tavasztündér, aki az óvodai farsangról maradt vissza. Persze ez csak ártatlan fantáziálás...