Hát augusztus van. Egy részem mérhetetlenül örül, ugyanis ez az egyik kedvenc hónapom, míg egy másik visítva, kétségbeesett ábrázattal rohangál körbe körbe, riadóztatva a közelgő nagy veszélyekre. Szó mi szó, elég sok dolgot terveztem a maradék 30 napra és hát eléggé igyekeznem kell, hogy minden úgy alakuljon, ahogyan szeretném:
Össze kell egyeztetnem a munkát a tanulással, amit muszáj megkezdenem, ha nem akarok a vártnál is súlyosabb idegállapotokba kerülni a tanév közben. El szeretnék olvasni még néhány könyvet, mert erre nem lesz kifejezetten sok időm. (A kötelezőkről nem is beszélve, amik még mindig ott állnak a sorban, de sehogy sem akarnak előrébb lépni a listán. Ennek bizony az újra meg újra felbukkanó csodálatos - vagy éppen sajnos kevésbé megragadó, de galád módon annak tűnő - történetek az okai. Igazságtalanság. Hah!) Ténylegesen, szó szerint visszalendülnöm a diétámba, mert a torna ugyebár, önmagában sajnos nem számít annyit, hogy az esetemben elég legyen. Ó, és le kell küzdenem a bugyuta, újdonsült társaimként feltörekvő félelmeimet, és előtérbe helyezni az erősebbik felemet, mert őt sokkal jobban szeretem mint ezt a mostanit. Nem beszélve arról, hogy vele sokkal könnyebb az élet egy ilyen kiszámíthatatlan, vagy éppen túlságosan kiszámítható világban. Kinek hogy. 

A legfontosabbak mellett persze akadnak olyan ötleteim is, amikre tudom, hogy nem lesz időm, és azt is, hogy ha mégis szakítanék rájuk, az abszolút fölösleges lenne. Mármint a nagy egészhez viszonyítva, természetesen. Na, ennyit rólam. Kitalálok valami kevésbé személyes dolgot a folytatásban. Addig is...

xoxo, Emmlyl ;)