Here again2014.05.31. 06:57, Emmlyl
Back to the future
Több hétnyi szünet után végre visszatértem, miután a héten - hála az égnek, abszolút egészségesen - visszakerült a laptopom az asztalomra. Rettenetesen vártam már, hogy megérkezzen, mivel az utolsó napokban nem bírtam másra gondolni, csak arra, hogy néhány albumot egyszerűen muszáj meghallgatnom. (Bepótoltam.) Na meg aztán ott voltak szegény ujjaim. Ha hiszitek, ha nem, körülbelül két hétig vártam arra, hogy végre ínhüvelygyulladásig pötyögjek velük, és megnyugtassam őket. Na, ez most kicsit betegesen hangzott, de ne egy görcsös kockát képzeljetek a szavaim mögé - inkább olyasvalakit, akinek a feje tele van ihlettel a történetéhez, komplett sztori rajzolódik ki a gondolataiban, és komolyan begörcsöl a csuklója, ha a suli után még tollat vesz a kezébe. (Részlegesen megoldottam.)
Így mellékesen elárulom, hogy azért annyira nem volt gáz a helyzet, mivel tableten a filmnézésen, a túl sok zenehallgatáson, az íráson és a szerkesztésen kívül gyakorlatilag bármit meg tudtam csinálni. Csak hát na. Én ezeket szeretem a legjobban. Meg amúgy is szánalmas módon sajnáltam magam, amiért ilyen peches vagyok. Mindegy.
Ez május utolsó napja, holnap -vagy esetleg már ma- elárasztják a pinterestet a 'Hello, June!' feliratú virágos/strandos/ki tudja milyen képek, hogy a photoshoprajongók is méltóképp köszönthessék a nyarat. A nap vagy egy millió ágra süt, meleg van, tipikusan olyan idő, amikor az embernek máshoz sincs kedve, csak ledobni magát a fűbe - természetesen plédre-, és olvasni egyet. (Talán kicsit elfogult vagyok, lehet, hogy akadnak olyanok is, akik bent maradnak, mert nem ér el a hálózat a kerti hintáig. Egy ilyen többhetes elvonás után mi sem természetesebb annál, mint hogy együtt érzek velük.)
Túl a klimatikus körökön, és a fejemben élő, szabad perceimről ábrándozó képeken, kanyarodjunk vissza a valósághoz. A gimnáziumom 11.a osztálya ugyanis még ilyenkor is tanul. Pontosabban, tanulnia kéne.
A diákok azonban - ez azoknak szól, akik még nem jöttek rá erre az egyértelmű tényre - képtelenek a nyári szünet előtt, normális körülmények között teljes mértékben a füzetükbe dugni a fejüket, és a strand hívogató klórosvize helyett a kockás lapra firkantott felismerhetetlen betűik között úszkálni. Kiváltképp azok, akik még az év derekán is inkább a járda melletti latyaktengert választanák, mint a matekfüzetet.
Így történt hát, hogy szerencsétlen körülmények végtelennek tűnő sorozataként nagykorúságom alkalmából megírhatok néhány tesztet kedden. Hát nem csodálatos?
(Egyébiránt - még mielőtt valaki lázadónak titulálna - nincs különösebb problémám a dolgozatokkal, csak előre tudom, hogy mindenki hót ideg lesz, én meg szomorú, amiért mindenki hót ideg. Szóval ez ilyen ördögi kör. )
Nyáron tényleg bele kell húznom az egészséges életmódom kiépítésébe, mert ez a mostani minden, csak nem jó. Okolhatnám a magasugró hangulatomat, vagy az összes kegyetlen dolgot, ami előfordul egy magamfajta tinédzser egyszerűen kibírhatatlan napjaiban, valószínűleg fölösleges kör lenne. Rajtam múlik, mit választok, és én mostanában lecsúsztam a magasból, ahová az elmúlt hónapokban valamennyire sikerült felemelkednem. Ideje visszafordulni a zuhanórepülésből, és minden téren összeszednem magam, különben előfordulhat, hogy felpofozom magam, az pedig elég furcsa lenne :D
xoxo, Emmlyl
|