Nemrég volt egy éve, hogy kijött a sorozat befejező kötete, az Örökké. Emlékszem, tűkön ülve vártam, hogy március kilencedike legyen, és végre elolvashassam a nyolcadik könyvet, miután az első hetet másfél hét alatt felfaltam. Miko ajánlotta nekem a sorozatot, egyszer, amikor itt aludt nálunk, este egy csomót mesélt róla, teljesen be volt zsongvva. Akkor értettem meg igazán a rajongását, amikor rászántam magam, hogy megpróbálkozzam az első résszel. És elvarázsolt.

Laura leírta, milyen lehet egy igazán jó baráti társaság, mesélt magáról a barátságról, a kapcsolatokról, aztán a problémás tiniszerelmekről, a rajongásról meg a komolyabbra fordult érzésekről is. Nem tudom pontosan, miért imádtam annyira olvasni a könyveket, de biztosan köze lehetett ahhoz, hogy Reni egy olyan lány, akivel nagyon könnyű volt azonosulnom. Nem mondom, hogy nem tudtam volna néha lekeverni neki egyet, legtöbbször mégis megértettem őt. Nem volt nehéz beleképzelnem magam a világába, egész könnyen rájöttem, milyen érzés Rentai Reninek lenni. A sok olvasással, a tanulással, a Cortez iránti rajongással, a legjobb barát iránti szeretettel és úgy összességében mindennel együtt.
Természetesen akadtam meglehetősen idegesítő elemek is, de sikerült mindet lenyelnem. Elég elolvasni a címet és a fülszöveget, szerintem ezekből egyértelműen kiderül, hogy nem egy világmegváltó, borzasztóan mély gondolatokba taszító, nehéz történetről van szó. Lehetetlen hogy ilyesmi megtörténjen, de mégis olyan igazi érzésem volt olvasás közben, és ez lekötött annyira, hogy az akkori téli szünetem második felét végig olvasással töltsem, majd hétfőn rögtön szaladjak a könyvesboltba, hogy megvegyem a hetedik részt.
Reggel olvasgattam a molyon, és találtam egy Szent Johanna Gimi kihívást. Úgy döntöttem, hogy kiveszek belőle néhány kérdést, és ezeken keresztül írom le a véleményemet a sorozatról. Így talán összeszedettebb lesz a bejegyzésem, és nem leszek annyira csapongó, hogy az már zavaró legyen.

Kedvenc női karakter:

Renivel volt a legkönnyebb azonosulnom, és már csak Cortez miatt is őt kéne választanom, mégis Kinga jut eszembe először. Szerintem ő egy nagyon klassz lány, és bár néha elég gonosznak tűnt (főleg az első kötetekben), annyira megszerettem, hogy ő lett a kedvencem. Nem sokan merik kimondani ilyan nyíltan kimondani a véleményüket. Igaz, elég könnyű megsérteni az embereket, ha rendelkezünk ezzel a tulajdonsággal, de azt hiszem, még mindig jobb, mintha összevissza hazudoznánk mindenkinek. Kinga nagyon erős lány, okos és a maga módján szerintem vicces is. Tetszett, ahogy folyton elutasította Renit, de közben valahogy mégis mindig segtett neki. Imádtam a beszólásait és a magánakcióit. Ó, és nagyon boldog voltam, amikor összejött Dave-vel, szerintem összepasszolnak.

Kedvenc férfi karakter:

Szerintem senkit sem lepek meg vele, ha most leírom a C betűvel kezdődő, és ortezre végződő nevet. Szerintem a legtöbb olvasó vagy őt, vagy Ricsit választja, ha megkapja ezt a kérdést, ami érthető, mivel ők ketten vannak a középpontban a fiúk közül. Számomra Cortez a legszélsőségesebb szereplője a történetnek. Azon túl, hogy isteni a srác, és valószínűleg a legtöbb lány tűkön ülve várja, hogy egy hozzá hasonló fiú betoppanjon az életébe, a legerősebb mellett a leggyengébb pontnak is őt tartom. Ez utóbbit csak azért érzem, mert túlságosan valószerűtlen, hogy létezzen hozzá hasonló fiú, ami amúgy hozzá teszem, egyáltalán nem baj. Úgy éreztem túlságosan tökéletes lett. Ez főleg az első négy kötetre volt jellemző, amikor Reni plátói szerelme miatt amúgy én is olvadoztam, annak ellenére, hogy rengeteg túlzással találkoztam. Egyszerűen nincs olyan, hogy egyetlen fiút az iskola összes (!) lánya ennyire imádjon. (Leszámítva Kingát. Hm... Lehet, hogy ezért szeretem annyira.) Nagyon szexi, titokzatos, menő meg minden, de akkor is kizárt, hogy ilyen szinten lefollyanak a padokról a lányok, ha meglátják. 

Legkevésbé kedvelt női és férfi karakter:

Edina és Gomba. Szerintem egyértelmű okokból, melyeken nem kell részleteznem.
Mivel Reni naplóját olvassuk, a legtöbb esetben átragad ránk a véleménye, ezért gyakran olyan érzésem volt, hogy csőlátással nézek a szereplőkre. Ez szerintem Arnold esetében figyelhető meg a legjobban. Hatalmas különbség van az első és a második négy regényben szereplő fiú között. Valamilyen szinten érthető a változás, de őszintén szólva volt olyan rész, ahol már túlzásnak tartottam. Nem mondom, hogy el lett rontva Arnold, vagy hogy mérhetetlen csalódást éreztem, amikor a befejező kötetben meg lett állapítva, milyen önző kutya. Én aztán sosem szerettem, de ezeket a végső megnyilvánulásait nem néztem ki belőle a kezdekeben. És szerintem akkor még nem is voltak ott.

Egy jelenet, melyen nevettél:

Na, a humor egy olyan dolog a sorozatban, melyből soha nincs hiány. Bőven akadtak klassz poénok, még az összességében szomorúbb hangulató könyvekben is. Renit jó néhányszor elkapta a most magamba roskadtam, az élet olyan igazságtalan életérzés. Ilyenkor jó sok oldalt töltenek meg a vívódásai, de szerencsére a fiúk mindig intéztek egy klassz viccet, pont azelőtt a perc előtt, amikor már én is mély, letargikus állapotba kerültem volna. Szóval nagyon nehéz lenne kiválasztanom a rengeteg közül egyet, melyen nevettem, de azért....

"Vert már pofán krampusz?"

Egy jelenet, melyen sírtál:

Az ötödik részben, a nagy nap előtti periódus egészen megviselt. Néhányszor majdnem sikerült elsírnom magam, mivel nagyon át tudtam érezni Reni helyzetét akkoriban. Mégsem ezt választom, ha sírós jelenetről kell írnom. Először a nyolcadik kötet végét említeném meg, amikor a Reni utazása előtti reggelen Kinga és Virág megjelenik a kapuban, és még a mindig határozott Kinga is elérzékenyül. El sem tudom képzelni, hogy elköltözzek tanulni egy másik országba, miközben a legjobb barátnőim itthon maradnak, olyan sok kilométerre tőlem. Másodszor pedig, az a rész, ahol úgy igazán nem tudtam mit kezdeni magammal, annyira folytogatott a sírás, az a jelenet volt, melyben az évkönybe írt sorokat olvastam. Ott, Ricsi, Kinga, Virág meg a többiek búcsúja után ott volt Cortez egyetlen mondata, és ez annyira nagy hatással volt rám, miközben pont azt a dalt hallgattam, hogy muszáj voltam pár percre lerakni a kötetet, és csak bámulni magam elé. Az összes rész közül abban a percben éreztem a legjobban, hogy Cortez mennyire szereti Renit, mindegy miket csinált korábban.

"And after all, you're my wonderwall"

Annyi minden után, amit ezek ketten végigkínlódtak, amennyit Reni szenvedett a hülyeségei és a néha amúgy teljesen érthető kétségei miatt, ez a mondat igazán sokat jelentett.

Virág legemlékezetesebb megnyilvánulása:

Itt megemlíteném, hogy akármennyire is romló tendencia figyelhető meg manapság a tizenévesek agyi tevékenységeit illetően, nem hiszem, hogy létezik Virághoz hasonló szinten idióta lány. Olyan érzésem volt, hogy az idő előrehaladtával szegénynek egyre kevesebb ép idegsejtje marad. Ez lehet, hogy azért történt, mert közben Reni érettebb lett, de azt is el tudom képzelni, hogy az emóról hippire váltás is benne van a dologban. Minden baromság ellenére nagyon csíptem Virágot, mert rengeteg vicces jelenet köszönhető neki, és nagyon aranyosak Ricsivel. A legviccesebb tőle:

" -Beírtam a tüneteimet és elég rossz eredmény jött ki-közölte Virág halk, rekedtes hangon a szemében pedig ott volt a riadalom.
-Pontosabban?-kérdezte Kinga gyanakodva.
-Oké.Ne ijedjetek meg, mert gyógyítható. Csak izé. Elég rosszul hangzik - biggyesztette le száját.
-Nyögd már ki!!-parancsolt rá Kinga.
-Szóval. Uhh. A tünetek alapján biztos hogy... nekem.... jaj.Szóval prosztatagyulladásom van - mondta ki. Én mosolyogva szám elé kaptam a kezem, Kinga pedig lehunyt szemmel egyszerűen megfejelte a mosdó csempéjét. Egymás után háromszor."

Kedvenc dalod:

Ez egy másik dolog, ami miatt nagyon szerettem a sorozatot. Rengeteg olyan dalra találtam rá, melyeket alapesetben nem biztos, hogy meghallgattam volna. Sok-sok új szám került a lejátszási listámra, és mindért nagyon hálás voltam. A legjobban az a bizonyos Oasis szám véste be magát a szívembe, de megemlíthetnék még néhány Green Day vagy esetleg FOB dalt is. Régieket, újakat, mindenfélét.

Kedvenc pár:

Először is, Ricsi és Virág. Nagyon tetszett, ahogy összejöttek, az pedig még jobban, hogy együtt maradtak. Végig, mindenféle kilengés, veszekedés meg fölösleges hiszti nélkül. Nagyon stabil volt a kapcsolatuk, és ezt én egyszerűen imádom.

"– Amit a legjobban szeretek Emóban, az az, hogy egyáltalán nem erőltetett. Bírom, ha festékes a ruhája, az arca, a keze, a bakancsa. Bírom, hogy elmegyünk kajálni, és bármit megeszik, sőt, szerintem azt se tudja, mi az a szénhidrát. Bírom, hogy mindig hangosan röhög, és nem érdekli, hogy mások mit gondolnak róla… Bírom, hogy fura ruhákat hord, hogy idétlenségeket néz, hogy magasról tesz a divatra, hogy minden rohadt „cuki” kép láttán visongani kezd, és állandóan meg kell ígérnem, hogy megszerzek neki valami kisállatot. Bírom, hogy nem nyafog a robogón, hogy bármilyen filmet megnéz, hogy tudok vele playstationözni, hogy lehet vele röhögni és hogy akármikor csinálhatom ezt, mert nem jajgat érte – mondta, aztán hirtelen odanyúlt Virághoz, és két kézzel összekócolta a haját. Virág tényleg nem kezdett el vinnyogni, csak hangosan nevetve hagyta, hogy Ricsi a fél karjával megragadva magához ölelje, majd folytatta. – Kit érdekel, ha ma elfelejtett fésülködni? Ez legyen a legnagyobb hibája – vonta meg a vállát. – Teszek rá. Nézd meg őket – biccentett Edináék irányába, akik hárman igyekeztek a suli felé, konkrétan a teljes őszi divatkatalógusba öltözve. – Belőlük van egymillió. Emóból meg egy."

A másik pedig Kinga és Dave. Imádom őket, olyan klasszak. Tetszett, ami kiderült Dave érzéseivel kapcsolatban, és hogy emiatt sosem romlott meg a barátsága Zsoltival. Az időzítés is jó volt, az a szalagavatós csók igen emlékezetesre sikerült.

Kedvenc tanár: Vladár :D
Legszebb borító: Útvesztő
Kedvenc kötet: Útvesztő és Örökké
 

Szóval, összességében ez egy olyan sorozat, mely minden hibája ellenére igazán klassz. A célját tökéletesen eléri, olvastatja magát, szórakoztat, megnevettet és esetenként könnyeket is csalhat az ember szemébe.

Nagyon örülök, hogy elolvastam, és köszönöm az élményt Laurának!

Kiadó: Ciceró
Értékelés: 9,5/10

xoxo, Emmlyl