Senki sem próbált szóba állni velem, én is elvoltam magamban. Az volt az a hely, ahol mindennek biztonságosnak és könnyűnek kellett lennie. Hogy sikerült Evan Mathewsnak egy nap alatt lebontania az én állandó világomat?
Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat.
Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről és a törékeny reményről. Az Elakadó lélegzet a nagy kritikai elismerést aratott trilógia első kötete.

 

 

 

 

 

 

 

Igyekszem spoliermentesen írni, de halvány információk nélkül semmi sem lenne a bejegyzésemből, szóval csak saját felelősségre olvasd el.

 

Maga a történet egészen érdekes, néhol fájdalmas és kegyetlen, míg egy másik részén csodálatos, szívet melengető, az első szerelem meséje. Szerencsére egyik szállal sem esett túlzásba az írónő, aminek nagyon örültem, mert ha többet kellett volna olvasnom Carol undorító szavait, vagy még annál is szörnyűbb tetteit, komolyan szenvedtem volna, ha pedig a romantika került volna feltűnően előtérbe, elvesztette volna jelentőségét a másik, nagyon is fontos szál.

Borzasztó, hogy mit kellett Emmának átélnie, és bele se merek gondolni, mi lesz még a következő kötetekben, mert nyilván nem fog egyik pillanatról a másikra megoldódni a helyzet. Carol undorító egy nőszemély, nehéz elképzelni, hogy valaki lehet ennyire kegyetlen és kétszínű. Kíváncsi vagyok, hogy áll-e valami a dolgok hátterében azon kívül, amit egyfolytában hangoztat, vagy szimplán őrült a nő. Nagyon kíváncsi vagyok, főleg a brutális függővég után, amiből számomra még az sem derült ki tisztán, hogy ki ez a kegyetlen alak, mert ugye George agya is elborulhatott, hogy megvédje kedves kis feleségét, nem igaz?

 

Emma igazán furcsa karakter, nem voltam biztos benne, mit gondoljak róla. Nagyon erős lány, és igazán kitartó, de a döntéseivel nem mindig értettem egyet, ami többnyire valószínűleg az én hülyeségem. Mindenesetre azt elismerem, hogy akármilyenek is voltak, kellettek a történetbe, még akkor is, ha legszívesebben a hajamat téptem volna néhány esetben. Néha kicsit dühös voltam rá, és bár fejben tökéletesen megértettem, miért teszi azt, amit, érzésekben nehezen léptem túl rajta. Szerintem Evan könnyebben megbocsájtott neki, mint én, ami azért elég fura, de én már csak ilyen vagyok.

Sarah-t imádtam. Nagyon klassz barátnő, fergeteges ötletei vannak, szerettem, ahogy foglalkozott Emmával. Amikor feltűnt Jared, rögtön olyan érzésem támadt, hogy köztük lesz valami, szóval kíváncsian várom a folytatásban milyen fejlemények lesznek kettejüket illetően.

 

– Nagyon profi vagy a hogy-hazudjunk-a-szülőknek témában – állapította meg elismerően Jared.
– Négy évem volt gyakorolni! – büszkélkedett Sara.

 

Kimondottan tetszett, hogy Emma nem veszett el az önsajnálatban. Igaz, végig érezni lehetett, hogy jobban kedveli a láthatatlanságot, mint a feltűnő életet, de nem bújt be a sarokba egy csomag papír zsepivel, hanem focizott, kosarazott, meg mindenféle elfoglaltságokat talált magának, hogy a délutánjait messze töltse Caroltól és attól a borzasztó háztól. Evan felfordította a jól kialakított kis világát. Szerencsére nem egyik pillanatról a másikra vett totális fordulatot az élete, és nem volt olyan sehallselát jelenet kettejük találkozása. Ez mindenképpen jó pont.

Természetesen totálisan belezúgtam Evanbe, és most borzasztóan vágyom rá, hogy besétáljon az életembe egy hozzá hasonló fiú, aki először a barátommá, aztán talán a szerelmemmé is válik majd. Nem emlékszem olyan részre, amikor mérges lettem volna rá, ami azért nem túl gyakori - szinte minden könyvben van olyan jelenet, ahol a drága fiúra ráférne egy kiadós gallérrángatás, hogy észhez térjen. Bár, ha galléros fölsőt hord, akkor valószínűleg tovább tűröm a bénázását, mint alapesetben - ennyi jár. Lényeg a lényeg, Evan mindig tudta, mit kell mondania, megnevettetett, és éppen időben jött vissza. Ha még egy oldallal tovább maradt volna távol, begurultam volna, és még az is lehet, hogy szünetet kellett volna tartanom olvasás közben.

 

– Szeretem ezt a képet – mondta halkan Evan. – Azt hiszem, azért, mert szeretem a lányt a képen.

Azok az oldalak, amelyeken Drew erősen központi szereplővé avanzsált, komolyan szenvedést okoztak nekem. Szerintem még soha nem voltam ennyire érzéketlen, amikor azt olvastam, hogyan csókolta meg a főszereplő lányt a szóban forgó fiú. Alig vártam, hogy túllépjünk rajta, és újra képbe jöjjön Evan. Tudom, hogy kellettek azok a jelenetek, hogy Evannek el kellett mennie, meg minden, de fel nem tudtam fogni, miért engedi közel magához Emma ezt a fiút ilyen gyorsan, amikor Evannel olyan sokáig tartózkodó volt. Mindenesetre imádtam a helyzet megoldását, széles vigyorral a képemen olvastam a visszatrést, meg az utána következő dolgokat...

 

Összességében nagyon tetszett a könyv, alig várom, hogy április legyen, és hasonló érzésekkel bújhassam végig a második kötetet, aztán (remélhetőleg) majd' belehaljak a vágyakozásba a harmadik után. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a New adults könyveket, sőt, ha sokat olvas a kategóriában, akkor ez mindenképpen kötelező, mert én úgy gondolom, kiugrik a többi közül.

 

Kiadó: Maxim

Oldalak száma: 494

Kiadás éve: 2013

Eredeti megjelenés: 2011

Sorozat: Csak lélegezz!

Értékelés: 9/10