Összességében egészen gyorsan eltelt ez a húsz nap az utóbbi bejegyzésem óta. Persze akadt néhány, amikor a suliban ülve csigalassúsággal mozdult odébb az óra mutatója, de végül is mindig kicsengettek valahogy. Lezártuk az első félévet, részemről egészen sikeresen, aminek nagyon örülök. Igazából azt hiszem, ez volt eddig a legnehezebb félévem, így aztán most először van valami olyasmi érzésem, hogy tényleg megdolgoztam érte. Igaz, ez nem jelenti azt, hogy nem lenne min javítanom a szokásaimat illetően, de az eddigiekhez képest valamivel jobb úton haladok. 
Arra gondoltam, összegyűjtök néhány könyvet, filmet, amiket most már tényleg el kell olvasnom, meg kell néznem. Írni fogok róluk egy bejegyzést, és aztán, ha valami nagyon megszállottá tesz, akkor kap egy saját posztot, amiben elmesélem a vele kapcsolatos fergeteges érzelmeimet. A téli szünet óta magamhoz képest rengeteget sorozatoztam, kiválasztottam néhány doramát, és végigizgultam őket.

Gondolkodtam rajta, hogy írok róluk, de kétlem, hogy mindről külön-külön hozok bejegyzést. Maximum valami összefoglaló típusú dolgot kreálok, megtömöm szebbnél szebb képekkel, brutálisanhelyesmindjártbelehalok mosolyokkal, meg olyan lefolyok a székről jelenetekről készített fotókkal. Csak mert sok korábbi esethez hasonlóan érzek, miszerint hiányos lenne a blogom néhány arc nélkül.

Miután sikeresen túléltem néhány halálos dolgozatot, rászántam magam az angol tanulásra. Ez az a dolog, amiben tényleg le vagyok maradva, és már szégyellem, hogy néha mennyire nem jut eszembe, mit is kéne mondanom vagy írnom. Aztán arra gondolok, hogy én tavasszal nyelvvizsgázni akartam, és...

Mivel szívem szerint elkerülném az ehhez hasonló kínos pillanatokat, de vizsgáznom muszáj, itt az ideje komolyabban belevetnem magam. Még azt sem mondhatom, hogy nincs kedvem hozzá, mert igazán szeretnék jól beszélni angolul, meg még egy csomó nyelven. Azt hiszem, inkább elveszettnek érzem magam. Nem tudom, hogy hol foltozzak, mivel kezdjem a tanulást, aztán mivel folytassam. Valószínűleg butaság az egész, az én hülyeségem, de most megpróbálok megküzdeni vele, csak egy kis bátorságot kell merítenem hozzá.

Szóval, bőven van mit csinálnom, valószínűleg a hétvégém is rendkívül eseménydús lesz. Tanulok majd a jövőheti dolgozatözönre, lerendezek mindent, aztán megpróbálok pihenni is. Remélem, azért lesz rá egy kis időm, és sikerül befejezn az aktuális könyvemet, hogy aztán mesélhessek róla. 

Na, ezt a képet kedvcsinálünak szúrtam be. Arra gondoltam, csináltatnom kéne egy ilyen pólót, hogy stréberré avanzsáljak, és sikeresen leérettségizzek mindenből. Félelmetes, hogy már csak egy évem és néhány hónapom van hátra... Talán tényleg fontolóra kéne vennem ezt a kis változtatást.

xoxo, Emmlyl