Már január harmadika van, és én még nem kívántam nektek boldog új évet, szóval itt az ideje, hogy megtegyem.

Eredetileg úgy terveztem, hogy írni fogok egy évösszegzőt. Korábban is csináltam már ilyet, és akkor nagyon tetszett, de most úgy döntöttem, másképp csinálom. Őszintén szólva elég bonyolult év van mögöttem, és nekem alapjában véve nehéz magam mögött hagyni a múltat, így aztán ha nem akarok egész éjszaka a történteken gondolkodni, nem tanácsos előrángatni azokat az emlékeimet, amiket bepakoltam a dobozomba, és levettem a mindennapos „ezt gondold át” listámról. Persze ez nem azt jelenti, hogy borzasztóan szomorú 365 nap van a hátam mögött. Egyáltalán nem. Sikerült helyre hoznunk olyan dolgokat, amiknek elvesztésétől még akkor is rettegtem év elején, ha éreztem, hogy egyszerűen nem történhet meg.  Valami megváltozott, valami más lett, én is más lettem, és ez így furcsa volt, de hozzászoktam. Rengeteget nevettem, mint mindig, sokat olvastam és ráléptem az életmódváltás hosszú, kanyargós útjára.

A múltkor nézegettem a képeinket, és miután perceken keresztül nevetgéltem, azt találtam ki, hogy hónapokra bontott mese helyett inkább hozok néhány fotót, és leírom, mi az, amire publikusan emlékszem 2013-ból. A többi esemény az enyém és a barátaimé. Vannak dolgok, amikről csak bizonyos személyeknek kell tudniuk, és akad kevéske olyan is, amiről mondjuk csak nekem, mivel annyira bonyolult, hogy nem igazán lehet csak úgy elmondani. Már ha egyáltalán lehetséges.

Elsőnek ezt a februári képet hoztam. Ahhoz képest, régen mennyi fotót csináltunk, tizedikre valahogy alábbhagyott ez a hagyományunk, így aztán egy kósza lyukasórában rávetettük magunkat a kamera alkalmazásra, és perceken keresztül szórakoztunk vele. Igazából vannak katasztrofális képeink arról a napról, de valahogy mégis mindet imádom. (Amúgy érdemes figyelni a képeken az arcokat, mert ha nem is mindegyiken, néhányon biztosan látszódni fog a nagy fogadalmakból következő változás, ahogy haladunk előre az időben.)

Ezek a képek szintén februáriak. Valahogy sikerült klasszul begöndörítenem a hajam (akkor legalábbis így gondoltam), és ezért délután csináltam néhány fotót az utókornak. Amint látjátok, itt még frufrum volt. Többé nem lesz.

Valamikor március elején pedig szemüveges lettem. Ez ilyen alkalmi dolog, nem kell mindig hordanom, de volt egy időszak, amikor egészen sokszor viseltem, mivel nagyon tetszett. Amúgy furcsa dolog ez. Néha úgy érzem jól áll, néha pedig határozottan nem illik hozzám. A mi kapcsolatunk abszolút se veled, se nélküled.

Ez a kép határozottan nem előnyös, de azért megmutatom, mert az egyik kedvenc könyvem megjelenésén készült, ahová Abus vitt el, névnapi ajándékként. Amúgy ez szombaton készült, a két kötet összesen durván 800 oldal, és hétfőn kémia megyei versenyem volt. Vasárnap nem feküdtem le addig, míg be nem fejeztem. Hupsz.

A tavaszi szünetben volt nálunk Miko. Igen, akkor még ettem pizzát, és még mindig megvolt a frufrum. Addigra megkaptam a laptopom, és rengeteg, mondom rengeteg képet csináltunk. Amúgy egyáltalán nem vagyunk egoisták, ez csak ilyen jó móka, sok nevetéssel, meg minden. Általában megismételjük, ha együtt vagyunk.

Az előbbi képet csak azért teszem be, mert egy fizika dolgozat előtt csináltam, reggel, mivel úgy éreztem, jól áll a hajam. Amúgy nem csak a teszt, de a napom is eszméletlenül jól  sikerült, ahogy emlékszem, legszívesebben egész délután ugráltam volna, de mivel (talán) nem vagyok hivatalosan őrült, csak gyorsan szaladtam egy kört a lakásban, meg táncoltam pár percet a szobámban levezetésképp.

Osztálykirándulás. Azt hiszem, jobban élveztem mint a kilencedikeset, de igazából mindkettő tetszett a maga módján. Jól éreztük magunkat, sokat nevettünk, ettünk, meg minden.

Az osztályfényképezés napján csináltuk ezt a fotót. Ez volt a hivatalos nézd meg a lábam most és pár hónap múlva képem. Na, majd meglátjuk… Májusban hozok egy képet a lábamról, hogy összehasonlítsátok, egy év alatt mire jutottam.

A szülinapom előtt megkaptam az első bemosómat, mivel borzasztóan szerettem volna vörös hajú lenni, és sikerült alkut kötnöm anyuval. Mindketten jól jártunk vele. Szóval, ez ilyen szép, Ariel típusú fizikai színező volt, amit a nagy napom előtti vasárnapon használtunk.

Ez pedig a nagy nap. Minden vágyam volt egy mekis pite, mivel az a kedvencem, és titkon gyertyákról is álmodtam. Abus valóra váltotta.

Ez lenne itt a hajam, bár ez gondolom leesett.

Az évzáró után csináltuk ezt a képet. Akkor volt a Tiszavirág fesztivál, és miután megkaptuk a bizit, elmentünk szétnézni az árusok között, miközben limonádét iszogattunk.

A Tiszavirág fesztiválon Budapest bár koncerten voltunk. Nagyon-nagyon tetszett! Még mielőtt vége lett volna, viharjelentés érkezett, és olyan zuhé kerekedett, hogy nem tudtam hazamenni. Öt másodperc alatt eláztunk, nem lehetett kilátni a kocsi ablakán, és félelmetes jégeső esett. Hatalmas vihar volt, de mi nagyon jót Scrabble-öztünk Abuséknál, miközben gumicukrot eszegettünk.

A következő képek szintén júniusban készültek. Fruzsi töltött nálunk néhány napot, vele is szórakoztunk, és fotózgattunk. Nem tudom mennyi jégkását nyeltünk be egy hét alatt, de legyen elég annyi, hogy nem keveset.

Júliusban tartós festékkel is festettünk, és ilyen szép vörös hajam lett. Igaz, nem ez volt a legjobb, de határozott második szerintem.

Valamikor augusztusban szórakoztam. Ezt csak azért hozom, hogy a minimálisan fellelhető változások érzékelhetőek egyenek.
A következő képhez előre írok, hogy mindenkit felkészítsek a látványra. Mielőtt elindultunk a nyaralásra, begöndörítettem a hajam. Szivaccsal. Persze egy nappal korábban, hogy aludjak vele indulás előtt, de azért az eredeti műről is van képem, és most be fogom szúrni, hogy kicsit égessem magam.

Ez pedig a nyaraláson készült. Balatonföldváron voltunk, és attól eltekintve, hogy a szüleim folyton zaklattak a kaja miatt, nagyon jól éreztük magunkat. Amúgy meg egy csomó kürtöskalácsot ettünk (félretettem a diétát), szóval nem értettem, miért tartott apu fényevőnek. Na, mindegy, a lényeg, hogy klassz volt.

Ezt augusztus 19-én csináltam. Nálunk ezen a napon rendezik le az állami ünnepet, szóval minden évben kétszer nézhetek augusztusban tűzijátékot. El vagyok kényeztetve.

Ez pedig augusztus 20. Abussal bementünk a városba, sétálgattunk, meg minden. Annyira nagyon nem találtuk a helyünket, de ettől függetlenül jól éreztük magunkat. Igaz, nekem jobban tetszett, amikor a parton lőtték a tűzijátékot, de mivel ott most minden fel volt túrva, a központban csinálták. Így is egész jó volt.

 Szeptemberben Mikoval.

Halloween.

Aztán, itt a bécsi kirándulás…

Karácsony…

Összességében egész jó évet zártam. Szinte minden volt benne, nagy nevetések, mélypontok, klassz napok, meg szenvedősek is, akarat, kitartás, túljutás, álmodozás, tervezés, határozottság. Klassz kirándulások, állatkertbe, Pestre, Szegedre, ide-oda. Mozi, kávézások, klassz könyvek, még jobb zenék, és valahogy még a sorozatokkal is kapcsolatba kerültem.

xoxo, Emmlyl