Tudjátok, van az az újévi fogadalmas lista... A legtöbb lány csinál ilyet, és a akárhány szempontot sorol be, a tökéletes alak elérésével kapcsolatos ígéretek a következő esztendőre nézve folyton visszaköszönő elemek. Én is folyton jártatom a szám, főleg mióta gimis csitri vagyok, szóval nem titok, hogy minden alkalommal elsütöm a "Többet fogok mozogni" és az "Egészségesebben étkezem majd" közhelyeket. Aztán, miután úgy döntöttem nincs értelme egyszerűen csak szavakkal dobálózni, hanem tennem is kéne valamit, a tavalyi fogadalmamat nagyon komolyan vettem. Persze ez nem azt jelenti, hogy január elsején kipattantam a szobámból, és eszkimónak öltözve körbefutottam a várost. Lassanként kezdtem tornázgatni, gyakorlatokat kerestem a neten, megcsináltam őket, aztán újra böngésztem valami új után kutatva. Hetente néhány este belevetettem magam, erősen mondogatva, hogy ez amúgy oltári klassz. Természetesen nem volt az. Kinek van kedve tornacuccba vedleni, és kiizzadni magából a maradék energiáját, miközben a suli amúgy is totálisan lefárasztja? Senkinek. Senkinek, aki azelőtt nem csinálta. De egyszer mindent el kell kezdeni, és a kezdetek sosem könnyűek. Viszont, ha túléled, megszenveded az elejét, és eléred a határt, egyszerűen nem lesz kedved visszafordulni. Nekem legalábbis nem volt.

Végül, ha jól emlékszem, áprilisban jutottam el odáig, hogy valóban minden hétre kitaláltam valamit. Mindez édeskevés a későbbiekhez képest, de bemelegítésnek elég lehet. Májusban folytattam, júniusban hasonlóképpen. A mozgás elsősorban alakformáló, erősítő foglalkozás - szerintem legalábbis. Akármennyire is igaz, hogy bizonyos szinten fogyni lehet vele, egyértelmű, hogy nem lesz belőled Victoria's Secret modell, ha suttyomban chipset ropogtatsz. Ha igazán komoly terveid vannak, akkor bizony le kell mondanod néhány dologról, mert semmire sem mész azzal, ha egy hétig nem eszel, követsz valami drasztikus diétát, fogysz négy kilót és aztán még csak annyi ideig sem marad meg a súlyod, amennyi alatt megvontál magadtól mindent. Csak akkor vágj bele, ha elég akaraterőd van, és csináld fokozatosan. Ne akarj egyik napról a másikra életmódot váltani, mert valószínűleg nem fog menni. Semmit se vonj ki teljesen az étrendedből csak azért, mert azt írta a net, hogy ha két hétig nem eszel szénhidrátot, tutira lemegy a hasad. Ne tedd tönkre magad...
Nyáron úgy döntöttem, felcsapok kerítőnek, és bármi áron egymás karjaiba terelem a sportolási és étkezési szokásaimat. Nos, ez kezdetben borzasztóan nehéz volt, mindketten erősen kapcsolatfóbiás szinglik voltak, de nagy nehezen beadták a derekukat, és randizgatni kezdtek. Mára már dúl a love, és bár néha még előfordul, hogy a hasam fejét elcsavarja egy csábító kis falatka, határozottan ott leng a levegőben az eljegyzés és a szerelem szaga.

Az igazi robbanás júliusban érkezett. Már nem emlékszem pontosan, hogyan bukkantam rá, de valószínűleg összevissza kattintgattam az oldalak/blogok között, amikor találtam egy cikket az Insanityről. Sóhajtottam egy nagyot, kerestem véleményeket, olyan blogokat, ahol naplót vezettek az edzésekről, olvasgattam, és végül rákattintottam a letöltés gombra. Én nem mondom, hogy szerelem volt első látásra, de másodikra biztosan. Egyszerűen tetszett, bejött, és nem volt  se okom, se kedvem mást csinálni. Még akkor sem, ha eleinte határozottan béna voltam, és néha lassítanom kellett, ami tök normális, és ezt Shaun T is megmondta. Logikus, hogy nem tudok elsőre kivágni egy olyan produkciót, mint a videóban ugráló izomkötegek. A lényeg, hogy fejlődj. És én fejlődtem. Éreztem, hogy ráléptem egy útra, ami mindenképpen jó irányba vezet. Egyszerűen megszerettem a tornázást, megtaláltam benne azt a jó oldalt, ami miatt ez az egész nem egy hatalmas teher és nyűg, hanem az a dolog, ami kicsit kiszakít a gondolataidból. Edzés mellett néha eljártam futni, és rájöttem, hogy nem sok dolog van, ami annyira ki tud kapcsolni, mint végigkocogni pár utcán, fokozatosan növelni a tempót, aztán az utolsó szakaszon lecsavarni egy sprintet, és alig kapni levegőt.

(Persze, ha egyszer így fogok kinézni futás közben, csak azért is elmegyek majd, hogy lássam az emberek szemében a gyűlöletet meg az irigységet, amiért ilyen jól festek sportszerkómban.)

 

Eddigi tapasztalataim szerint olyankor a legjobb tornázni, amikor:

• Borzasztóan fel vagyok pörögve, és annyi fölös energiám van, hogy képtelenség túlélni a napot anélkül, hogy valahogyan levezessem egy részét.
• Elkap az a bizonyos extázis, miután hatmilliószor meghallgattam azt a bizonos számot, és még mindig olyan hangulatban vagyok miatta, hogy nehéz rendesen levegőt venni. igaz, részben szenvedés, hogy torna közben nem mindig hallgathatom (ez ugyebár attól függ mit csinálok), de mindenképpen irtóklassz.
• Dühös vagyok. Rettenetesen felidegesített valaki, és muszáj valahogy megnyugodnom, különben felrobbanok. Ilyenkor a futás az egyik legjobb, és akkor lehet jó sprinteket menni, vagy ha edzéstervből válogatok, akkor mindenképpen valami kardiót.
• Megnézek egy csomó motiváló képet, látom, hogy másoknak is sikerült, és érzem, hogy bennem is bennem van a lehetőség. Hogy már készülődök.

Így aztán már július közepe óta sportolok. Nem mindig ugyanazt, néha találok valami újat, amit kipróbálok, de nem tartok nagy szüneteket. Egyetlenegy hét volt, amikor nem tornáztam. Fölösleges lenne kifogásokat írni, mert egyértelmű, hogy fáradt voltam a suli miatt, meg kikészített a sok rohanás, és csak bezuhantam esténként az ágyba. Kimaradt az a hét, de a végére már rettenetesen hiányzott a napomból az az egy óra, és tettem érte, hogy visszatérjen.

Április óta 9 kilót fogytam. Nem két hét kellett hozzá, hanem hónapok, de nem is éreztem cafatul magam. Igaz, hülye lennék letagadni, hogy néha majd' megvesztem egy szelet sütiért, de halálinak éreztem magam, amikor ott tudtam hagynia tányéron. És amikor nem sikerült... nos, néha bizony el kell venni. Meg kell tanulni komprumisszumot kötni a hasaddal, és néhanapján kényeztetni egy kicsit, hogy ha már nem ellenkezik amikor leülsz hasprésezni, nagyritkán had tartogasson valami édeset magában.

Ha már megvan benned a szikra, akkor vágj bele, hidd el, túl fogod élni. És ha eljutok arra a pontra, ami után régesrég epekedek, megmutatom majd. Tudom, hogy nagyon sok erőt lehet meríteni mások sikereiből, és titkon vágyom rá, hogy egyszer én is segíthessek valakinek. :)
És még valami. Ha csinálod, ne másokért csináld. Lehet, hogy tovább bírod levegővel, ha Rá gondolsz, de nem fogod végig csinálni, ha Miatta teszed. Állj oda a tükör elé, és nézz szembe az egyetlen emberrel, aki miatt felveszed az edzőcipőt és elindulsz. Neki kell elviselnie téged, és ha ő igazán szeretné ezt az egészet, akkor nincs okod halasztgatni az indulást.