Úgy gondoltam, illendő lenne írnom valamit, csak hogy nyilvánvaló legyen: élek még. És mivel most reggel van, nekem pedig egyáltalán nincs kedvem most rögtön a könyveim lapjai közé vetnem magam, gyorsan pötyögök néhány sort.

Az első és legfontosabb megemlítenivalóm, hogy a suli manapság szó szerint minden percemet elrabolja. Úgy értem, még azokat is, amikor nem tanulok, ugyanis kicsit az agyamra ment már ez a továbbtanulás-érettségi-napról-napra-tanulás dolog, és néha képtelen vagyok megszabadulni a rémes félelmeimtől a jövőmet illetően. De készítettem egy tanulási tervet, és most már megtettük az első lépéseket a célegyenesen (ami igazán hosszú, mert még vagy 5 hónapnak kell eltelnie, hogy a végére érjünk), szóval sikerülnie kell.

De ígérem, nem beszélek többet a suliról.

 

Elkezdtem nézni a Pretty Little Liarst. Hát hogy is mondjam, ez a sorozat valami... hihetetlen, vagy nem is tudom... Fogalmam sincs mi lenne a legjobb jelző, de az biztos, hogy nagyon izgalmas, legtöbbször pörgős, néha félelmetes, de azért csajos, ráadásul irtóhelyes pasik vannak benne. Olyan "nézem a képernyőt és úgy érzem, hogy akkor most elszublimálok" kaliberű Adoniszok. Szörnyű! :D (Borzasztóan kíváncsi vagyok ki lehet A...)

Egyébként, ha valaki véletlenül nem tudná, mit kezdjen magával a szabad idejében, akkor adok egy tippet: Menj moziba! Már most is, de februárban pláne ígéretesnek tűnő filmek kerülnek a vásznakra. Én már alig várom, hogy beülhessek valamelyikre. Ott van például: A mindenség elmélete, Kódjátszma, Ahol a szivárvány véget ér (nagyon remélem, hogy nálunk is játszani fogják, és nem csak Pesten, mert látni akarooooom!!!), megnézheted a Szürke ötven árnyalatát, amit én ugyan nem olvastam, de olyan jó a soundtrack albuma, hogy megnézem, Annie, Vadregény stb. Márciusban pedig már jön is a Lázadó... Hűha, milyen gyorsan telik az idő!

Ha pedig olvasni akarsz... Nos, az Ahol a szivárvány véget ér egy Cecilia Ahern regény alapján készült, amit bátran a kezedbe vehetsz, bár nekem még nem jutott rá időm sajnos. De legkésőbb nyáron egészen biztosan sort kerítek rá, ugyanis nagyon klassznak tűnik a sztori. Egyébként meg egy csomó klassz rubinpöttyös könyv van, szóval biztosan találsz valami kedvedre valót.

Remélem, jól telnek a napjaitok! ♥

 

xoxo, Emmlyl

 

De ez a poszt nem a seggelés miatti önsajnálatom kiterjesztéséről szól. Inkább csak azért írok (igen röviden), mert szó szerint tele van a fejem gondolatokkal, és reménykedem benne, hogy ha egy részüket a virtuális birodalmamra zúdítom, én magam felszabadulok valamelyest.

Még a gimi előtt kitaláltam, merre szeretnék tovább menni, teljesen határozott voltam, a terveim pedig megingathatatlanok. És ezzel nem voltam egyedül - egy csomó barátom van, aki már évekkel ezelőtt fel tudott dobni egy szakot és egyetemet, ami, (akkori elhatározása szerint) rajta kell legyen a jelentkezési lapján, sokan még a sorrendet is pontosan tudták. Most pedig, akármilyen hihetetlen is, majdhogynem többen vagyunk bizonytalanok, mint bizonyosak, pedig nemsokára célegyenesbe fordulunk. Egy bő hónapunk maradt kitalálni a lista elemeit és a sorrendet, meghozni egy igenis fontos döntést, ami cseppet sem könnyű.

Az biztos, hogy alaposan meg kell gondolom, mi a fenét kezdek magammal, aztán választani valamit, ami mellett ki tudok tartani, akárhogy is alakuljon az életem a továbbiakban. Kicsit hadilábon állok az érzéseimmel, komolyan, lassan ketté szakadok, de majd meggyőzöm magam, hogy minden rendben lesz. Ha ez nem sikerül, akkor tanulásba folytom majd a kétségbeesésemet - zabálnom már nagyon nem kéne, a semmittevéstől pedig még jobban kikészülök. Ez alapján reménykedhetünk benne, hogy a lelkiállapotom ilyen marad mint most, és akkor legalább jó lesz az érettségim. A többi gondolatomat meg majd elrugdosom valahová jó messzire.

Szó mi szó, utolért ez a végzős kettős érzés, amikor is félig gyerek vagy, félig meg már nem. Ugyanazt csinálod mint eddig, csak közben egyre közeleg a nap, amikor továbblépsz majd - és egyelőre még nem tudod biztosan, hogy merre is. Elszakadsz a helytől, ahol addig voltál, és az emberek egy részétől, akik körül vesznek, akik veled voltak az elmúlt pár évben. Van, akiről fogalmad sincs, mi lesz vele, de akad olyan is, akiről vannak tippjeid, akiknek látod a biztos pontjait. De nem csak te nősz fel, hanem a barátaid is, így csoportosan szorultatok ebbe a szűk kis résbe a két oldal között, amikor még nem vagytok elég nagyok, de már majdnem.

Még csak most voltam taknyos kis kilencedikes a nagy gimnazisták között, most meg ha minden jól megy, ennek az évnek a másik felében gyakorlatilag máshol fogok élni. Az elkövetkezendő legalább tíz évben meg halálra tanulni magam, meg teperni, hogy elérjek valamit, ha már ennyire szeretném, és ennyit áldozok rá. Sőt, pár év, és már koszorúslányruhába is bújhatok. Félelmetes, nem?

 

xoxo, Emmlyl

2014 könyvek szempontjából igazi hullámvasút volt, még akkor is, ha feleannyit sem olvastam, mint amennyit szerettem volna. Szerencsére sokkal több volt a szárnyalás, mint a zuhanás - bár abból is akadt, méghozzá hatalmas mélyrepülés volt, sajnos. Rápillantottam az olvasmánylistámra, és megpróbáltam összeszedni az összes regényt, mely tavaly talált rám. Van köztük mindenféle, az utópisztikus vagy éppen disztópikus sorozatoktól kezdve, a fantasyn és a krimin meg a thrilleren át a YA könyvek talán kicsit könnyedebb, kimeríthetetlen világáig. Most ezekről hozok egy bejegyzést, megemlítve a legfontosabbakat. Találkoztam olyanokkal, melyek abszolút tedvencekké váltak, amolyan "ennek ott kell lennie egyszer a polcomon" kötetekké, voltak lélekkiszipolyozóan csodálatos, lenyűgöző dolgok, amik miatt nehéz volt aludni, feldagadt a szemem a sok sírástól, vagy éppen megfájdult a hasam a rengeteg nevetéstől. Sőt, mi több, az is előfordult, hogy a kettő egyszerre történt meg, ami talán kissé paradox, mert nem örömömben sírtam, hanem fájdalmamban, mégis úgy nevettem, mint valami dilis nőszemély. Na meg aztán az álompasikról sem feledkezhetünk meg. Eddig sem hazudtoltam meg magam, ebben az évben azonban olyannyira rákapcsoltam (még akkor is, ha már nem rajzolgatok szívecskéket a matekkönyvem lapjaira unalmamban), hogy néha komolyan szükségem lett volna valami speckó kezelésre, ami kigyógyít az efféle betegségekből...

Az év tanulsága: hallgass Abira, ha azt mondja "ezt el kell olvasnod"!