"Kedves Elsőéves Hallgató!..." Érkezett ma egy levelem Szegedről... Annyi infó szakadt rám, hogy ha nem számítottam volna rá, simán beleszédülhettem volna. :D De hát olyan nagyon boldog voltam (és vagyok), hogy megkaptam, hogy nem riasztott el ez a rengeteg lap. Igaz, ért egy kisebbfajta információs sokk, de fog még pár, szóval edzenem kell magam. Rengeteg dolgot kell még elintézni a tanévkezdés előtt, ráadásul félig el is kell költöznöm egy másik városba, szóval egy minden bizonnyal tartalmas augusztus fogja megelőzni a szeptemberben kezdődő hat évemet.

Annyi mindent mondhatnék. Rengeteg dolog előzte meg ezt az egész érettségi/felvételi időszakot, a pár órás alvásoktól az éjszakai kávékon és kilátástalan bőgésen keresztül a "meg fog ölni az idegesség, ez már biztos" érzésig. Derekasan be kell vallanom, hogy olyan is előfordult, hogy vizsga előtti héten egész napot töltöttem sorozatozással, csak hogy nehogy valaki azt higyje, hogy kiirtottam magamból a lustaságomat. Akárhogy is, sikerült, szegedi diák lettem, és most itt van az asztalomon az a levél, amelyre már négy éve vágyok. Mert akármilyen kilengéseim is voltak a gimis éveim alatt, végül mégis ott és úgy kötöttem ki, ahol és ahogyan azt kitaláltam magamnak a gimi elején. És erre büszke vagyok.

Ami a blogomat illeti, nem igazán tudok mit kezdeni vele mostanság. Próbálok majd kihozni magamból valamit, de fogalmam sincs, mi lesz a vége. Biztosan kialakul majd, ha elrendezek mindent magam körül. Mondanám, hogy biztos, hogy nem fogok egyfolytában írogatni, de szerintem nem kell, mert sajnos egyébként sem vagyok túl szorgalmas a bejegyzéseimet illetően. Azért próbálkozom majd. :D

 

xoxo, Emmlyl